- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: DVD kritika
- Találatok: 39611
Szerencsés helyzetben vagyok/vagyunk, mivel amikor ezeket a sorokat írom, hosszú csend után végre tagadhatatlanul megmozdult valami a piromániás dajcspankok háza táján. Ekként – az alaphelyzetet vázolandó – nem kényszerülök külön hangsúlyozni, hogy az In Amerika képében egy gyakorlatilag csak papíron létező társulat öt évvel ezelőtt rögzített, muzeális értékű felvételét üdvözölhetjük (?) most a lejátszóban. A Rammstein számára súlyos hendikepet jelentő, fenti megközelítésbe persze ettől még ma is minden további nélkül bele lehet állni, ahogy kezdetben én is így próbáltam távol tartani magam ettől az igen borsos áron a boltokra szabadított anyagtól – ám be kellett látnom, hogy ez merő önámítás, e dupla DVD-/Blu-ray-kombóra ma is okkal vagyunk kíváncsiak.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: DVD kritika
- Találatok: 38731
A Sex Action – majd Action, majd megint Sex Action – eredeti tagsága valahogy nem tud elszakadni egymástól, és ez így is van rendjén: Szasza, Matyi, Miksa és Zoli a magyar rockzene megkerülhetetlen figuráinak számítanak, és akármi mást is csináltak előtte, illetve utána, akkor is együtt jutottak el a csúcsra a '90-es évek elején. Egy ilyen árnyékból nehéz kilépni, illetve ennyi év után nem is feltétlenül kell már, hiszen mindenki örül, ha együtt látja a régi nagy csapatot. Éppen ezért nem tudtam haragudni a tavalyi újonnani összeborulásért, pedig a Szasza és Miksa nélkül felvett Olaj a tűzre lemez igazából jobban tetszett, mint az azt megelőző Jöhet bármi. De az eredeti felállás akkor is az eredeti felállás, el kell fogadni, hogy a közönség nehezen vált, és egy ilyen jubileumi anyag esetében furcsa is lett volna, ha nem az „igazi" Sex Action játszik rajta. Szóval valószínűleg így van ez rendjén, és igazság szerint a látottak is ezt támasztják alá.
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: DVD kritika
- Találatok: 10460
Sokat követel táborától a Satyricon, ez a definitív címmel ellátott, már nem is annyira friss album kapcsán is kiderült, hogy aztán az oslói Opera 55 fős kórusával együttműködésben rögzített jelen anyaggal egy újabb hullámhegy tetejére érkezzenek el. Sigurd Wongraven ma már egyértelműen más felfogásban gondolkodik a zenéről, mint tette azt az ezredforduló előtti érában, ebbe az új megközelítésbe pedig számos megosztó lépés is belefér. Aki az utóbbi években vele tartott ezen az úton, azt aligha sokkolhatta le a hír, hogy az általa művelt, fekete slágerzenével ezúttal a komolyzenészek hazai terepére is beóvatlankodik. A 2013-as anyag minden egyebet maga alá gyűrő kórusai hallatán valójában teljesen logikusnak tűnik ez a lépést, a megvalósítást pedig ezúttal sem aprózták el.
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: DVD kritika
- Találatok: 13654
Bár jelen anyag időzítése (számunkra) nem is lehetne tökéletesebb, tagadhatatlan, hogy mégis van némi lehúzásszaga ennek az egész itt látható/hallható történetnek. Az okok egészen szimplák, essünk is túl ezen. A Live At The Roxy nézhető változata mindösszesen tizenhárom dalt tartalmaz, és ezt ugyan pár „bónusz" tétellel tizenhétre hizlalják, de ezen felül ne is keressünk rajta további értékelhető tartalmat. Alig százpercnyi koncertfelvételt jelent ez egy másik olvasatban, ami az (akár ingyenesen is) elérhető Slash feat. MKATC-megmozdulások szinte végtelen mennyiségét tekintve minimum karcsúnak mondható. Az igazi extrát a dalok variálása jelenti a CD és a DVD/Blu-ray változat között, és okkal gyanítom, hogy előbbi tizenkilenc tétele sem fedi le a teljes szettet (eredetileg húsz dalt játszottak azon a tavaly szeptemberi estén, az Automatic Overdrive élő premierje valahogy mindkét verzióról lemaradt).
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: DVD kritika
- Találatok: 9323
A tavaly év végi, Barba Negrában megtartott Black-Out-koncert nemcsak azért volt érdekes, mert ez volt a zenekar egyetlen fellépése 2014-ben, hanem azért is, mert itt lehetett először kapni az egy évvel korábbi, húszéves jubileumot ünneplő buliról készült DVD-t. Nem nehéz kitalálni, hogy a Húsz év, húsz dal címen, igencsak rajongóbarát áron kijött koncertanyagon a csapat minden évére jut egy-egy kiváló Black-Out darab, azaz igencsak alapos merítést kapunk a diszkográfiából. Ráadásul nemcsak a jelenlegi felállás kap szerepet a felvételen, hanem mindenki, aki valaha megfordult a zenekarban, ha pedig még ez sem lenne elég, a csapat mostani aktivitását látva nagyon úgy tűnik, hogy ez a kiadvány az első, egyben pedig valószínűleg az utolsó hangzóanyag, amin a két legutolsó B-O szerzemény, a Jónak lenni és a Repülő viharban hallható. Ne legyen igazam, de kétlem, hogy az a bizonyos évek óta ígérgetett EP valaha is elkészülne.
6. oldal / 20