- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: DVD kritika
- Találatok: 10710
Régóta mondogatom, hogy a thrash-zenekarok a legjobbak élőben. Ha voltál már Slayer-, Death Angel- vagy épp Anthrax-koncerten, pontosan tudod, miről beszélek. Zabolátlan erő, energia, lendület és feszes, precíz hangszeres játék, az egyébként is klasszikus dalok pedig így előadva csak még hatásosabbak, azaz szinte leszakítják az ember fejét. Egy koncert-DVD pedig nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy fentieket legalább csak részben visszaadja: hogy lejátszása közben érezzük a felénk áradó energialöketeket, a gyomrunkban lüktető basszust és azt az ellenállhatatlan vonónyalábot, ami arra késztet minket, hogy fejest ugorjunk még a legdurvább moshpitbe is. A Chile On Hell pedig pontosan ilyen. A DVD-t megnézve nyilvánvalóan nyerő húzás volt Scott Ianéktől, hogy Tom Araya szülőhazáját választották a felvételek helyszínéül, hiszen a dél-amerikai rajongók köztudottan a legtüzesebbek a világon, ráadásul, míg Brazíliába vagy Argentínába szinte hazajárnak az elsőligás csapatok, Chile nincs ennyire elkényeztetve.
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: DVD kritika
- Találatok: 11275
Berlint látni és...? „Rengetegen imádják Berlint, de nem tudnám megmondani, hogy miért. Számomra nagyon más volt, mint London. Nagyon jól szervezett, majdhogynem futurisztikus hatást keltett, plusz ott voltak a mindenfelé megbúvó sötét bárok, ahová éjjel-nappal bármikor mehettél. Az összes feketébe öltözött, furcsa csodabogár fellelhető volt ezekben a pincékben, gyárépületekben és sötét bárokban. Berlin sötét, hedonista éjszakái úgy vonzották a Depeche Mode-os srácokat, mint fény a lepkét, de a város szürke égboltja gyakran elszigeteltséget, ürességet és unalmat is sugárzott" – mondta Gareth Jones, a Depeche Mode akkori producere a '80-as évek elején. Berlint látni és újrakezdeni.
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: DVD kritika
- Találatok: 18161
Igazat és a teremből való távozásra is engedélyt adok mindazoknak, akik szerint a jelenkori GN'R már nem „A" Guns N' Roses, ráadásul W. Axl „Rockstár" Rose is egy búsképű pozőr, aki szabadidejének csak elhanyagolható részét fordítja immár arra, hogy a rockzenei porondon zenészként vegyük figyelembe. Mindazok tehát, akik nem képtelenek elviselni, hogy az Axl-szólóprojektté avanzsált utazó cirkusz ma is él és virul, azok tényleg ne foglalkozzanak az újkori történésekkel, vegyék elő a klasszikus lemezeket, és élvezzék őket kedvük szerint. Aki viszont valóban kíváncsi a GN'R-jelenség 21. századi verziójára, a lehető legtöbbet ebből a DVD-ből tudhatja meg mindarról, ahogy ezt manapság Axl elképzeli. Ehhez roppant egyszerűen tudomásul kell venni, hogy Slash és Izzy immár lassan két évtizede nincs a karámban, és bár engem is zavar, hogy Axl balján jelenleg is egy cilinderes gitáros penget, jobbján pedig egy Izzy-wannabe zenész látható, ismerjük el: a vörös démon az egyetlen ember, aki nélkül a Guns ma is elképzelhetetlen, és aki még mindig hitelesen képes képviselni mindazt, amit a patinás név jelent. Azt már láthattuk, milyen az, amikor Slash vagy éppen Gilby játssza szólócsapatával a Sweet Child O' Mine-t, de egyetlen embernek áll ez ma is jól, az pedig itt látható.
Bővebben: Guns N' Roses: Appetite For Democracy 3D: Live At The Hard Rock Casino – Las Vegas
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: DVD kritika
- Találatok: 8460
Olvasóink vélt többségéhez hasonlóan, magam is ritkán érzek késztetést egy teljes Elton John album/koncert végighallgatására, jelen esetben ez mégis megtörtént. Pedig a 67. életévében is botrányosan virágzó mosolyú showman-muzsikus-legenda ezúttal semmi egyebet nem tett, mint közreadta a Residency At The Colosseum koncertsorozatának egyik 2012-es felvételét mindazoknak, akik nem voltak olyan szerencsések, hogy ezidáig 90 fellépést számláló, évek óta tartó hangjegyfolyamából élőben kapjanak ízelítőt. A helyszín a fenséges Las Vegas-i Caesars Palace, melynek 4296 férőhelyes Colosseuma minden túlzás nélkül a szórakoztatóipar fellegvára – az Elton John-jelenségről pedig eleve jól tudjuk, milyen tökéletesen illik az efféle környezetbe. A The Million Dollar Piano lényege persze nem a magától értetődő, túláradó csillogás miatt bír értékekkel.
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: DVD kritika
- Találatok: 10867
A fene sem érti, miért most és így jött el az ideje annak, hogy a Lake Of Tears rögzítse bő húsz évet átfogó pályafutásának első koncertlemezét, de számít ez egyáltalán? Az én olvasatomban egy lelkes romániai fiatalokból álló rajongói csoport „vizsgamunkája" ez a kiadvány, akik éltek a lehetőséggel, hogy a zenekar tavaly őszi, bukaresti fellépését rögzítsék, az AFM pedig partner volt a kiadásban, olyan formában, ami méltó a svédek reputációjához. A By The Black Sea ebben a CD+DVD kombóban egy őszinte, becsületes munkával összerakott, soron kívüli ajándék a LOT-tábornak, amelyhez közelítsünk ennek megfelelően, és ne a számos lehetséges forrásból táplálkozó hiányérzetünket szítsuk általa. Belátható, hogy a zenekar nem írja már újra a Headstonest, így aztán az elvárások éle is tompul már. Nézzünk körbe, a helyszín ideális, fáradjunk tehát a Fekete-tenger partjára, és felejtsük el végre a telet!
7. oldal / 20