Más zenészekkel ellentétben Lars Ulrich még a benne rejlő kétségtelen veszélyek ellenére sem tartja ördögtől valónak és haszontalannak a streaming-szolgáltatásokat, és emlékeztet: ez az egész modell még nagyon új, és folyamatosan alakul. Ugyanakkor a Metallica dobosa szerint nem kizárólag a megváltozott környezet miatt nem bukkannak fel manapság igazán forradalmi rockcsapatok.
„Szerintem a streaming jót tesz a zenei színtérnek”, szögezte le Lars a BBC-nek. „Állandóan azt olvasom, hogy a zenészek arról panaszkodnak: kevés pénz folyik be nekik az ilyen szolgáltatások után. Viszont egy fontos tényt mindenki figyelmen kívül hagy ilyenkor: hogy a streaming minden tekintetben lehetőségeket rejt. Egyrészt esélyt ad a rajongónak, hogy részese legyen a dolgoknak, és esélyt az előadóknak, hogy elérhetővé tegyék a zenéjüket a streaming-szolgáltató felületeken. Ez egy olyan esély, amit az előadókat képviselő lemezkiadók biztosítanak, és tizenöt évvel ezelőtt ezek a lehetőségek nem léteztek. Valaki küld nekünk egy emailt, hogy helló, van egy streaming-szolgáltató oldalunk, fent akartok-e lenni rajta? És előadóként természetesen azt szeretnéd, ha hallgatnák a zenédet.”
Lars persze tisztában van vele, hogy a streaminggel kapcsolatban akadnak problémák is. „A streaming talán csak a magasabb presztízsű előadók számára jövedelmező, igen. És az ezeken az oldalakon összeállított lejátszási listák is elsősorban a nagyobb neveket rejtik, de ez az egész még csak mostanában forrja ki magát. Ugyanígy tény, hogy a lemezcégek a lecsökkent eladások miatt eleve kevesebbet fektetnek abba, hogy új neveket építsenek fel, így a feltörekvő bandák számára a túlélés is egyre nehezebbé válik. Ezek szimpla ok-okozati összefüggések: az emberek kevesebbet költenek a zenékre, így kevesebb pénz forgatható vissza, a lemezkiadók pedig kevesebbet kockáztatnak. Ahelyett, hogy évente ötszáz lemezt igyekeznének megfelelően promotálni, inkább csak ötvenet futtatnak meg, és így egyre kevesebb és kevesebb és kevesebb forrás jut a fiatalabb zenekarokra. Emiatt reális annak a veszélye, hogy a fiatalabb előadók a kihalás szélére kerüljenek, igen.”
A dobos szerint ugyanakkor nem kizárólag a megváltozott körülmények és az új technikai modellek tehetnek arról, hogy manapság az újabb előadók között nem bukkannak fel olyan módon világrengető csapatok, mint amilyen például a Metallica is volt. „Manapság én magam is kevesebb új zenét hallgatok, és szerintem ennek az az egyik legfőbb oka, hogy kevesebb igazán jó új zene van. Rengeteg mai muzsika csak a régi dolgok visszaöklendezésében merül ki, és nincsenek igazi vezető, iránymutató előadók sem: nincsenek új Beatlesek, Miles Davisek, Jimi Hendrixek, akik kézen fognának bennünket, hogy aztán addig totálisan ismeretlen, feltérképezetlen zenei területekre vezessenek.”
Hozzászólások
Egyértelműen így van, szerintem is
haragszom is kicsit az öregre, hogy a forbidden után nekiállt haknizni ozzy-val, ahelyett, h még pár lemezt kitoltak volna martin mesterrel :( (a martin-korszak volt nálam a legjobb)
Tovabba legalabb annyian, ha nem tobben tanuljak/nyuljak a Sabbath-ot mint a Metallicat, szoval ez egy kivetelesen rosszul sikerult analogia volt.
Anélkül, hogy kisebbíteni szeretném Iommi mester érdemeit, azért szeretném jelezni, hogy az ezredforduló óta, kb. annyi új zenét hozott össze, mint az agyonszidott Metallica.
Talan nem veletlenul.
Amikor is azt mondták, hogy a gitár szólók manapság már nem divatosak?
Csak nem abban az évtizedben, amikor olyan löttyedt, vérszegény és minden újítástól mentes lemezek születtek, mint a Vulgar Display Of Power, a Draconian Times vagy a Bloody Kisses?
Metal-alapvetéseket dobolt... a tájékozatlanságod egetverő...
És az a valaki Tony Iommi!
Azóta csak az ő riffjei vannak felgyorsítva, más ritmussal, esetleg visszafelé lejátszva