0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z

Klasszikushock

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 8914

1031cg1Egyszerűen léteznek olyan zenekarok, akiknek valamiért soha semmi nem jön össze. Nem azért, mert nem elég jók vagy különlegesek, és nem is azért, mert nem tesznek meg mindent a siker érdekében, hanem egyszerűen csak esetükben mindig közbejön valami. A Crimson Glory pedig tökéletes állatorvosi ló a fenti állítás szimbolizálására, hiszen hosszú, ám nem túl termékeny pályafutásuk során szinte minden negatív esemény megtörtént velük, ami igazán visszavethet egy csapatot. A második lemez után egyértelműen rosszkor és rossz irányba fordultak, negyedik nagylemezük eredeti felvételei elégtek, így megjelenésére nyolc évet kellett várni, mire azonban végre kiadták, a fanatikus rajongókon kívül már senkit sem érdekelt a zenekar, ráadásul az új énekessel, Wade Blackkel sem sikerült tartósan együtt maradniuk. Új nagylemez azóta, tehát már tizenhét éve nincs.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 12554

1018manson1Nézőpont kérdése, miként tekintünk 2016-ban Marilyn Mansonra és mindenkori zenekarára, de a lényeg nem nagyon kenhető el: Brian Warner régóta nem áll már az érdeklődés homlokterében, és hosszú évek óta nem is csinált semmi olyat, ami azt indokolná, hogy megint odafigyeljünk rá. A botrányoknak tehát rég vége, Manson ma már nem is nagyon érdekli a mainstream világot, sok egykori hívét is legfeljebb módjával, viszont húsz évvel ezelőtt ténylegesen róla szólt minden. Talán már egy mai huszonévesnek is nehezen lehetne értelmesen elmagyarázni, micsoda hatással járt a zenekar betörése a köztudatba 1996 környékén, mert azóta még csak megközelítőleg sem övezett ennyi botrány és vita egyetlen csapatot sem. A húsz évvel ezelőtt kiadott Antichrist Superstar így alighanem az utolsó rocklemez volt, amely valóban és ténylegesen sokkolta az egész világot.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 6823

0707hella1Nyolc év után – egyelőre egyetlen koncert és két kiadatlan nóta erejéig, de ki tudja, mi lesz még ebből – visszatért minden idők egyik legvagányabb rock and roll bandája, a The Hellacopters, ráadásul nem is akármilyen felállásban! A múlt hónapban lezajlott Sweden Rockon ugyanis az eredeti, azaz a mára klasszikussá nemesedett első két lemezt elkészítő négyes tért vissza, ami ugye azért igazán nagy hír, mert így aztán cirka tizennyolc év elteltével újra ott küzdött a csapatban Nicke Andersson balján a svédek másik ikonikus fenegyereke, Dregen (Kenny Håkansson basszer és Matz Robert Eriksson dobos ugye mindvégig kitartott Nicke mellett). A múltidézésnek persze volt apropója is: jelesül az, hogy éppen húsz éve jelent meg a galeri legelső, istentelenül nyers és mocskos lemeze, a Supershitty To The Max!, amit az említett koncerten annak rendje és módja szerint teljes egészében el is nyomtak. Mi pedig bolondok lennénk nem kihasználni az alkalmat, és megemlékezni arról a korongról, ami közel sem a Hella legjobb, pláne nem legkiforrottabb munkája, viszont amely túlzás nélkül kisebbfajta zenei forradalmat indított el a skandináv államokban (és nem is csak ott).

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 8832

1017kansas1Őskövületeket bemutató sorozatunkban ezúttal ismét egy hazánkban nagy mértékben mellőzött zenekar, a Kansas történetének negyven évvel ezelőtti fejezetével foglalkozunk, ami a fiatalabb generációk körében még mindig totál ismeretlennek számít. Pedig a Leftoverture épp ugyanolyan megkerülhetetlen és kihagyhatatlan mestermű, mint amilyen a Pink Floyd The Dark Side Of The Moonja vagy a Rush 2112-je, ami azért nagy szó. Itt a lehetőség tehát, hogy egy picit közelebbről is megismerkedj a banda – közmegegyezés szerint – talán legjobban sikerült lemezével, ami garantáltan szoros barátságot eredményez majd. Már persze amennyiben még egy hangot sem hallottál a csapat életművéből, és valóban tiszta szívből szereted a minőségi rockzenét.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 11183

0701lag1Sokszor elmélkedtünk már ebben a rovatban is arról, vajon mi lehet az oka annak, hogy bizonyos zenekarok befutnak és őrületet okoznak, velük nagyon közeli rokonságot ápoló, adott esetben jobb csapatok pedig végig megmaradnak a „futottak még" kategóriában. A dilemma a hollywoodi L.A. Guns kapcsán is mindenképpen áll, hiszen Tracii Guns és Phil Lewis zenekara legalább két megkerülhetetlen lemezt készített karrierje első szakaszában, amelyekkel lazán lehettek volna arénasztárok. Sikertelennek persze így sem lehet őket titulálni, de tény: az 1989-es, direktebb Cocked & Loaded és a napokban huszonöt éve megjelent, intellektuálisabb, kísérletezősebb, roppant izgalmas Hollywood Vampires sokkal többre predesztinálták volna a csapatot, mint amit végül sikerült elérniük.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 10915

1008sg1Ma huszonöt évvel ezelőtt jelent meg a grunge-korszak egyik alaplemeze, amely nem tette azonnal szupersztárrá a seattle-i Soundgardent, ám az egész színtérre óriási hatást gyakorolt. A Badmotorfinger két és fél évtized távlatából sem veszített semmit erejéből, és ugyanazok a jelzők jutnak róla az ember eszébe, mint amikor kronológiailag is frissnek számított: Chris Cornell, Kim Thayil, Ben Shepherd és Matt Cameron ezen a lemezen a napnál is világosabban mutatta meg, hogy a rockzene simán lehet egyszerre súlyos és elszállós, lehengerlően erőteljes és filozofikusan elgondolkodtató, magától értetődően fogós dallamokkal teli és közben teljesen elborult, rafinált ritmusképletekkel, bizarr, szokatlan hangolásokkal kísérletező. Rusty Cage, Outshined, Slaves & Bulldozers, Jesus Christ Pose, Room A Thousand Years Wide, Holy Water és a többi – ide a klasszikus jelző is kevés.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 14893

0615tool1Érdekes dolog ez a Klasszikushock rovat. Előásunk régi nagy kedvenceket, amikről azt gondoljuk, mindent tudunk, minden egyes hangját ismerjük, s elég csak leülni, és némi kutatónunkával megtoldott, bő rajongással és nem kevés nosztalgiával átitatott tudatállapotba kerülve szabadjára ereszteni az írói vénát. Gyakran még magát a lemezt se kell bepattintani a lejátszóba vagy az mp3-at a szoftverbe, úgy beégtek a dalok az ember emlékezetébe. De általában nem így van. Nálam legalábbis szinte törvényszerű, hogy hosszú évek óta hallgatott albumokat egy-egy klasszik-portré egészen új fényben képes feltüntetni. Valami ilyesmi történt velem, miközben a Tool harmadik agymenésének álltam neki. Ha van lemez, ami bárhol és bármikor jöhet, akkor nálam a Lateralus ilyen. Hogy miért (az elbaszottul zseniális zenén kívül), azt eddig nem nagyon tudtam volna megfogalmazni, maximum volt egy olyan sejtésem, hogy van itt még valami a felszín alatt jó mélyen. A cikk megírása közben aztán végre leesett, miről (is) szól a Lateralus, és nem csalódtam a bandában.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 10572

1001tool1Azért igen ritka, hogy egy zenekar teljes munkássága minden gond nélkül beilleszthető legyen egy klasszikus lemezekkel foglalkozó rovatba. Rendben, a legutóbbi 10,000 Days nincs itt, de csak azért, mert túl fiatal ahhoz, és egyébként is, írtunk róla a megjelenéskor. Az Ænima, a Tool második korongja azonban annak idején, érthető okból kimaradt, ám akkora bitang nagy lemez, hogy önmagunkat köpnénk arcul, ha nem kapnánk elő néhány sor erejéig most, megjelenésének huszadik évfordulóján.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 11342

0605am1Az Amorphis a mai színtér legaktívabb és legmegbízhatóbban működő csapatai közé tartozik. Mióta Tomi Joutsen áll a mikrofon mögött, kétévente jönnek az újabb és újabb nagylemezek, melyek bár vitán felül minőségi anyagok, mind egy igen jól körülhatárolható zenei világban mozognak. Kissé sarkítva tehát egy-egy új Amorphis-nagylemez érkezése előtt ma már elég jó eséllyel belőhető, milyen muzsika lesz hallható rajta. Nem volt ez azonban mindig így, a zenekar történetének első tíz évében ugyanis kivétel nélkül mind meghökkentő és rendkívül izgalmas albumokat készített, amelyek olykor igen messze estek akár még közvetlen elődjüktől is. Bármennyire jó és stabil is tehát a mostani Amorphis, számomra a Pasi Koskinen kilépéséig tartó korszakuk az igazi, amelynek csúcspontját az éppen húsz évvel ezelőtt, harmadikként megjelent Elegy jelentette.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 22779

0928maiden1Harminc évvel ezelőtt jelent meg az Iron Maiden klasszikus korszakának egyik legmarkánsabb atmoszférával rendelkező albuma. Az 1986-os Somewhere In Time a heavy metal csúcséveinek legfontosabb, legtöbbet hivatkozott lemezei közé tartozott (nem mellesleg a csapat egyik legkreatívabb, legismertebb borítójába csomagolták), és ikonikus megkérdőjelezhetetlensége fényében talán furcsa belegondolni: készítése idején jelentek meg az első hajszálrepedések Bruce Dickinson és Steve Harris között. E feszültségek aztán – igaz, csak hosszú évekkel később – az énekes távozásához vezettek, ekkoriban azonban még senki sem tudott a nézetkülönbségekről. A Magyarországot is elért turnéval a Maiden bebiztosította pozícióját a műfaj abszolút csúcsragadozójaként, a lemez pedig egész karrierjük egyik legsikeresebbjének bizonyult. Nem mellesleg pedig ez az egyik legerősebbjük is.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 14572

0526europe1Harminc évvel ezelőtt jelent meg a svéd Europe harmadik albuma, amely minden idők egyik legnagyobb slágerének köszönhetően azonnal szupersztárt csinált Joey Tempestékből, ám a későbbiekben legalább ennyire meg is nehezítette az eredetileg fajsúlyosabb vonalon elindult zenekar életét. Ma már ennek persze nincs különösebb jelentősége: a The Final Countdownt a mai napig viták övezik, és már akkoriban is megosztó lemeznek számított, ám a Bon Jovi Slippery When Wetjével együtt ez az album vitte ki tényleg, végérvényesen a legszélesebb közönségrétegek elé a hard rockot. Valóban nem szól olyan erőteljesen, mint kellene, de a rajta szereplő dalok erejével, kidolgozottságával ma sem lehet vitázni.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 13871

0919mega1Harminc évvel ezelőtt jelent meg a Megadeth második nagylemeze, amely a Master Of Puppetsszal, a Reign In Blooddal és az Among The Livinggel együtt elhozta az amerikai thrash abszolút virágkorát. A Peace Sells... But Who's Buying? mindenképpen a '80-as évek egyik emblematikus metalklasszikusa, amely egyben az áttörést is jelentette a becsvágy – és volt kollégái, a Metallica iránti düh – fűtötte Dave Mustaine csapata számára. A zenekar első felállása ráadásul egészen különleges megszólalásúnak számított az akkori színtéren, amelyben nem kizárólag a főszereplő egyéni zenei látásmódja játszott perdöntő szerepet, hanem Chris Poland és Gar Samuelson jazzes háttere is. Igazán érdekes belegondolni, mi minden lehetett volna még ebben a négyesben, ha nem zilálja szét őket a heroin...

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 13057

0525rainbow1Negyven évvel ezelőtt jelent meg a '70-es évek hard rockjának egyik legmeghatározóbb mesterműve. A Rainbow második albuma, a Rising Európában és Japánban gyakorlatilag azonnal az ekkor már nem létező Deep Purple örökébe léptette a csapatot, és mind Ritchie Blackmore, mind Ronnie James Dio, mind Cozy Powell pályafutásában mérföldkövet jelentett: a Stargazer eposz a maga szimfonikus törekvéseivel új dimenziókat tárt fel a hard rockban, és a későbbiekben a lemez megszólalását is előadók egész sora kísérelte meg lemásolni. A varázs négy évtized távlatából sem kopott meg, a Rising mai füllel is a műfaj leghatalmasabb mesterműveinek egyike: megkerülhetetlen alapmű, a zenekar csúcsalkotása.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 19957

0914ozzy1Némi túlzással akár azt is mondhatnánk: 2016-ban, a Black Sabbath Budapestet is elért The End turnéjával, illetve Ozzy Osbourne örökké most már tényleg nem halogatható visszavonulásának belengetésével az a kör közeledik a végéhez, amely huszonöt évvel ezelőtt kezdődött el. Az énekes az akkori No More Tears lemez korszakában kezdte el elvarrni a múltbeli szálakat: először – de nem utoljára – tisztult meg függőségeitől, először – de nem utoljára – indult búcsúturnéra, majd először – de nem utoljára – fogott bele komolyan az ős-Sabbath feltámasztásába. Mindenesetre a héten negyedszázada megjelent hatodik szólóalbum etalont jelent a frontember hányattatott pályafutásán: amit ebben a tizenegy dalban Ozzy Osbourne, Zakk Wylde, Randy Castillo, a Mike Inez szellembasszereként jelenlévő Bob Daisley és John Sinclair összezenélt, ennyi év távlatából is lenyűgöző.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 7159

0517misfits1Egy hatvanéves faszi újra úgy fog koncertezni, hogy fehérre mázolja a képét (bár ez igazából nem is biztos), és elővesz olyan másfél-kétperces dalokat, amik nagy részét majd' négy évtizeddel ezelőtt írta – a rockvilág pedig megőrül a hírtől. Van ebben bármi ráció? Hát hogyne, hiszen Glenn Danzigről és a Misfitsről beszélünk, akikről még azok is tudják, hogy közmegegyezéses kultkedvencek, akik egyetlen dalukat sem hallották. Mármint az ő saját előadásukban, mert azért az olyan kis feldolgozás-szösszeneteket, mint amiket például a The 69 Eyes, a Backyard Babies, a Cradle Of Filth, az Entombed, a Green Day, a Hatebreed, a The Hellacopters, a NOFX, a Prong, a Sick Of It All vagy épp a Volbeat követett el, simán lehet, hogy ők is ismerik. És akkor még nem is ejtettünk szót a modern kori rocktörténet talán két utolsó igazi nagy dobásáról, a Metallicáról és a Guns N' Rosesról, de hát róluk meg úgyis mindenki tudja, hogy átértelmeztek Misfits-dalokat.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 15850

0906soad1Gyakran elhangzik, hogy a 21. században már nem nagyon születtek klasszikus rock- és metallemezek, amelyek tényleg komplett generációk számára jelentettek meghatározó élményt. Mindez természetesen sarkítás, de kétségtelen: elég nagyot változott a világ és a zeneipar a korábbiakhoz képest, és ebben a széttöredezett, központosító csatornák nélküli modellben nem is igazán kedvezőek a feltételek ahhoz, hogy efféle mérföldkő-jellegű lemezekről beszélhessünk. Nem akarom azt mondani a System Of A Down második albumára, a napokban tizenöt éve megjelent Toxicityre, hogy az egyik utolsó ilyen album volt, viszont így is biztos, hogy ez az utóbbi másfél évtized egyik legfontosabb, legkiterjedtebb hatású anyaga.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 10605

0516as1Az Armored Saint sztorija a metaltörténelem keserédes fejezetei közé tartozik: hiába tett le az asztalra fantasztikus lemezeket a Los Angeles-i zenekar, az igazi közönségsiker mindig elkerülte őket, és sosem tudtak kitörni a kultikus favoritok köréből. Ennyi év után mindez garantáltan nem változik, pláne, hogy a hosszabb szünet után az ezredfordulón visszatért csapat ma már bevallottan hobbizenekarként üzemel – diszkográfiájukkal azonban mindenképpen érdemes alaposan megismerkedni. Ha pedig egy albumot kell említeni tőlük csúcsműként, az mindenképpen a huszonöt évvel ezelőtt megjelent Symbol Of Salvation lenne, amely egy szörnyű tragédia után zárta le pályafutásuk első szakaszát.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 10060

0826fj1Igen, ez az a csapat, ahonnan Cliff Burton halála után a Metallica elszipkázta Jason Newstedet, ennélfogva pedig egészen 2013-ig, azaz a Newsted zenekar bemutatkozó korongjáig ez volt az első és utolsó olyan metalanyag, amin a kiugrott basszert meghatározó zeneszerzőként hallhattuk. A Doomsday For The Deceiver azonban messze nem csak fentiek miatt érdekes. Az idén júliusban harmincadik életévét betöltött korong ugyanis olyan jól ötvözte a thrasht a speed metallal, ahogy arra még a műfaj fénykorában, azaz a '80-as években is csak kevesen voltak képesek.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 11226

0509exp1Punk. Megfoghatatlan fogalom, bekategorizálhatatlan kategória. Mert punk volt a még zenésztársai által is idiótának tartott Sid Vicious, aki minden bizonnyal csak segítséggel tudta volna felsorolni az angol ábécé valamennyi betűjét, de punk a paleontológus Greg Graffin professzor is. A Sex Pistols anarchiát kívánt, a Clash lázadást akart szítani, a Ramones viszont csak szipuzni szeretett volna egy kicsit. A Skrewdriver tagsága nácinak vallotta magát, a Dead Kennedys pedig éppen az ilyeneket küldte el az anyjukba. Bob Geldof lovagi címet kapott a Királynőtől, a CPg tagjai két év végrehajtandó szabadságvesztést a Magyar Népköztársaság Pesti Központi Kerületi Bíróságától. Szóval igencsak változatos a kép, de azért sokan a punk szócska hallatán még mindig egy leborotvált fején méretes kakastaréjt (kiműveltebben: irokéz frizurát) viselő, bakancsba és bőrdzsekibe öltözött, szegecsekkel és biztosítótűvel bőven ellátott, meglehetősen agresszív figurát látnak maguk előtt, aki gúnyosan röhögve hugyozza le a múzeum falát, kiabálva tarhál aprót, vagy épp részegen kötekszik szerencsétlen járókelőkkel.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 15635

0817bj1Harminc évvel ezelőtt jelent meg a '80-as évek egyik legfontosabb lemeze, amely egyben a rocktörténelem egyik legsikeresebb albuma is. A Bon Jovi minden túlzás nélkül történelmet írt a Slippery When Wettel, amely végérvényesen kivitte a legszélesebb mainstream közönségrétegek színe elé a hard rockot, és nem csak a zenekart lökte a világ leghatalmasabb szupersztárjai közé. Noha korábban is sikeres slágerszerzőnek számított, Desmond Child karrierje is elképesztő lökést kapott a You Give Love A Bad Name / Livin' On A Prayer párosnak köszönhetően, de Bruce Fairbairn producer és hangmérnöke, Bob Rock is innentől fogva számított a szakma legkeresettebb szakemberei közé. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Slippery When Wet nélkül valószínűleg egészen más lett volna a rockzene történetének legnépszerűbb korszaka – sőt, ebben a formában talán be sem köszönt.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 8636

0502heathen1Nem tudom, hogy a csillagok állása volt-e kivételesen szerencsés, netán a vízbe kevertek valamit, vagy a 18-as hangárból szabadult el egy sugárnyaláb, de tény, hogy a '80-as évek közepén-végén a Bay Area olyan pezsgő thrash-életet élt, aminek gyümölcséként szinte példátlan koncentrációban jelentek meg a környéken a különleges zenekarok. Amellett, hogy kiváló, és a műfajt a mai napig meghatározó, illetve vezető bandák születtek meg akkor és ott, mellettük egy csomó kisebb karriert befutott, de minőségét tekintve szintén kiemelkedő csapat is felbukkant. Ráadásul mindannyian markáns, saját stílussal rendelkeztek, így annak ellenére, hogy nem lettek különösebben népszerűek, jelentőségük mégis óriási, hatásuk pedig a mai napig érezhető. A különbség mindössze annyi, hogy míg a Big Four tagjai széles körben, addig ezek a kultcsapatok leginkább csak az unbdergroundban számítanak közmegegyezéses hivatkozási alapnak.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 11830

0801ie1Év végén ismét Budapesten koncertezik az amerikai Iced Earth, a '90-es évek közepének egyik nagy power metal reménysége. Bár később, leginkább talán Matthew Barlow kilépése miatt sosem sikerült fellépniük arra a szintre, amit megérdemeltek volna, tény, hogy nagyjából tizenöt-húsz évvel ezelőtt ők voltak az egyik legjobb és legizgalmasabb banda a színtéren. A kitüntető figyelmet pedig annak a The Dark Saga címmel megjelent nagylemeznek köszönhették, amely idén, épp ezekben a napokban volt húszéves.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 6744

0427tyketto1Aki az üzleti szférában, pláne multinacionális nagyvállalatnál dolgozik, az érett fejjel, az esetleges érzelmi kötődéseket félretéve nyilván pontosan tisztában van vele, hogyan is zajlott le a nagy hajmetal-grunge „őrségváltás", és azt is tudja, hogy ebben legkevésbé sem a „régiek" kárára favorizált „új" zenekarok voltak a hibásak. Mint ahogy menedzsmentváltáskor sem azokat kell anyázni, akikre az új vezetés lecseréli a régi gárdát. A mai világban persze már teljesen érthetetlen, hogy egykor a nagy lemezkiadók is ugyanígy működtek – értem ezalatt azt, hogy a lemezkiadás felett ugye igencsak eljárni látszik az idő, de akkoriban nagyon komoly pénzek forogtak az iparágban. Éves büdzsék, üzleti tervek, labelekre, műfajokra, zenekarokra stb. lebontva, mint ahogy egy nagy gyárban a termelést vagy a kereskedelemben az eladásokat tervezik – ez persze a mai napig így működik, csak a számok kisebbek. Egy dolog számít: az eladhatóság, a megtérülés, ebből következően pedig lehetőleg sok profitot szeretnének behozni a vezetők, hiszen az éves bónuszuk ezen múlik. Lesarkítva pedig, ha valami nem számít, azok a művészi szempontok – nem mondom persze, hogy nem volt sok kivétel (hangsúlyozom: lesarkítottam a dolgot!), de az alapmodell ilyen egyszerű.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 13164

0724pw11997. június 26. napja olyan dátum, amelyre a mai napig könnybe lábadt szemmel gondolnak vissza a magyarországi progmetal-rajongók. Mármint az a pár száz ember, aki ott volt anno az E-Klubban a Psychotic Waltz háromórás, legendás fellépésén. Akkoriban még egész más volt a koncertek marketingje, így a városban szép számmal lehetett találni a nagyméretű, rózsaszín alapra nyomtatott plakátokból (le is kapartam magamnak egyet, majd az azóta jobb létre szenderült MCD Zeneáruházban dedikáltattam a tagokkal), amelyek szerint 1996 legjobb metallemezének szakmai kategóriagyőztese lép fel a Népligetben. Nem vagyok benne biztos, hogy húsz évvel ezelőtt komolyabb hírértéke lett volna annak, hogy egy korong megnyeri a Metal Hammer szerkesztői szavazását, de tény, hogy Lénárd Laciék az év terméséből a Psychotic Waltz negyedik nagylemezét, a Bleedinget találták a legjobbnak, teljes joggal.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 7921

0420riverdogs1A jelenleg minden korábbinál aktívabban zenélő hajdani DIO-gitárhős Vivian Campbell néhány nappal ezelőtti bejelentése, miszerint a Last In Line mellett egy másik olyan zenekart is rehabilitál, amelyben korábban megfordult, arra késztetett, hogy tavalyi restanciámat ledolgozandó, górcső alá vegyem a CD-lejátszóban amúgy is gyakorta megforduló debütáló Riverdogs-művet. Mert ugye, csakis a Riverdogsról lehet szó, ez teljesen egyértelmű.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 9858

0716ratt1Az 1989-es esztendő több szempontból is válaszút elé állította a Ratt legénységét. A '80-as évek közepének egyik leghatalmasabb L.A. metal-alakulatának kénytelen-kelletlen szembe kellett néznie a ténnyel, hogy az a nyerő formula, amit Beau Hill producer segédletével kiötöltek az első két – tegyük hozzá, briliáns – Ratt-albumon, az évtized második felére totálisan kiüresedett. A hanyatlás csúfos jelei először az 1986-os Dancing Undercover lemezen ütötték fel fejüket, a két évvel későbbi Reach For The Sky dalai hallatán pedig végérvényesen nyilvánvalóvá vált, hogy a csapat kreatív szekciója alapos vérfrissítésre szorul. Noha e korongokra is írtak pár kiváló témát Warren DeMartiniék (Dance, Body Talk, Way Cool Jr., I Want A Woman), az unalomba fulladástól nem sikerült megmenteni őket. A korabeli európai rocksajtó természetesen ízekre szedte mindkét alkotást, a német Metal Hammer például nem fukarkodott a négyes osztályzatokkal sem (ott anno hetes skálán értékeltek). Nem mintha ez bármit is számított volna, hiszen odaát Amerikában a nem túl acélos tartalom ellenére is pillanatok alatt platinalemez lett a hármas és a négyes sorszámú anyag, de ettől függetlenül a csapat tagjai érezték, hogy lépni kell.

Részletek
Kategória: Klasszikushock
Találatok: 10971

0418tod1A Temple Of The Dog története 1990. március 19-én kezdődött, amikor egy aranylövés következtében elhunyt Andy Wood, a Mother Love Bone énekese. A pszichedelikus ízekkel megfűszerezett, lélekkel telített hard rockban utazó zenekar éppen első nagylemeze, az Apple megjelenése előtt állt, és a szakmában a következő nagy durranásként tekintettek rájuk. A tragédia azonban keresztülhúzta a terveket, mindössze hetekkel az album kiadása előtt. E szörnyű veszteség lett ugyanakkor a forrása a rocktörténelem egyik legcsodálatosabb, legtörékenyebb, legérzelemgazdagabb lemezének, amelyet Andy volt barátai és zenésztársai raktak össze tehetetlen fájdalmukban.