Klasszikushock
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 14688
Harminc évvel ezelőtt jelent meg a Judas Priest tizedik stúdióalbuma, a Turbo, amely bevallva-bevallatlanul a slágerlisták csúcsát és az MTV képernyőjét célozta meg, és ezáltal kora egyik legvitatottabb, legtöbbet támadott lemezének számított. Három évtized távlatából tekintve az album persze már jól belesimul a diszkográfiába, főleg, hogy a zenekar még a gitárszintetizátorok alkalmazása és a kommerszebb megszólalás ellenére sem tudott – sőt, nem is akart – kibújni a szegecses bőrcuccokból. Mindenesetre akár szereti az ember ezt a lemezt, akár nem, a Priest sosem csinálta meg kétszer ugyanazt az anyagot, ennek ismeretében kifejezetten érdekes, hogy készült egy ilyen jellegű albumuk is. A dalokba pedig bizony mai fejjel is nehéz belekötni...
- Részletek
- Írta: Nagy Andor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 12534
„Lehetett látni, hogy ezek nem hétköznapi emberek. Hogy van valami, amitől ők különlegesek. És akkor ki is derült, hogy kétfajta ember-típus létezik a VHK-ban: az egyik a kiemelkedő értelmi képességekkel rendelkező zseni, feltaláló, tudós, a másik pedig az őrült ember, aki vagy menekül a világ elől, maga elől, vagy éppen belemenekül a világba. Vagy pedig – mert van ugye a harmadik típus is – egyszerre mind a kettő" – ezt Molnár „Lujó" Lajos gitáros nyilatkozta pár éve, és hát neki aztán tudnia is kellett, hiszen négy éven keresztül ő is tagja volt minden idők legizgalmasabb, legérdekesebb, de mindenekelőtt legveszélyesebb magyar rockzenei társulatának, a Vágtázó Halottkémeknek. Soha nem volt ennyire különös zenekarunk, soha többé nem is lesz... illetve hát valamilyen formában azért mégiscsak, mivel az egykori kompánia jelenleg is folytatja, hol Vágtázó Életerő, hol pedig a jól bejáratott VHK néven. Mi pedig arra próbálunk kétségbeesetten reménytelen kísérletet tenni, hogy bemutassuk, hogyan lehet zenébe és előadásba foglalni olyan megfoghatatlan dolgokat, mint az életöröm, a szabadság és a magasabb szintű létezés, és valahogyan keretek közé szorítva megjeleníteni talán magát a mágiát és az őskáoszt is.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 11158
A Black Sabbath név ma már nemcsak a keményvonalas rajongók fejében, de jogilag és a gyakorlatban is kizárólag az ősfelállást – pontosabban annak háromnegyedét – jelenti, ami valószínűleg így van jól, főleg, hogy a zenekar éppen karrierjét zárja le ezekben a hónapokban a The End turnéval. Ezzel ugyanakkor az is együtt jár, hogy bizonyos korábbi korszakokról napjainkban szinte alig esik szó: a Dio-érának még csak-csak igazságot szolgáltatott a banda a Heaven & Hell sztorival, a '80-as évek köztes időszakáról viszont alig beszélünk már manapság. Pedig van mire emlékezni: ugyanezeket a szavakat már tavaly, a Tyr kapcsán is leírtam, de talán még indokoltabbak a napokban harminc éve megjelent Seventh Star okán, amely többé-kevésbé elfeledett darabnak számít a diszkográfiában. Pedig a Glenn Hughes által felénekelt anyag még úgy is fantasztikusan jó album, hogy eredetileg nem Sabbathnak készült, és ez stílusát tekintve minden pillanatban hallatszik is rajta.
- Részletek
- Írta: Danev György
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 12513
A Van Halen 1978 és 1984 közötti érája egybefüggő diadalmenetnek bizonyult. A kaliforniai négyes ekkortájt szinte bármit megengedhetett magának, még egy olyan, egyértelmű alulinspiráltságról tanúbizonyságot tevő lemez is egyöntetű ovációt váltott ki híveik körében, mint a Diver Down, a billentyűs hangszereket jelentős szerephez juttató, elődjét tökéletesen feledtető 1984 pedig egyenesen minden korábbinál nagyobbat tarolt a listákon, a kísérletezős jelleg dacára is. A boldog békeidők azonban itt egyszer s mindenkorra véget is értek a csapat számára, hiszen az 1986. március 24-én megjelent hetedik Van Halen lemez fogadtatásakor a szokásos örömujjongás mellé kritikus felhangok is keveredtek.
- Részletek
- Írta: Nagy Andor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 15508
Közhelyszerű megállapítás, ami attól persze még igaz marad: Magyarország mindig nagyon lassan reagál bármilyen zenei változásra. Az új időknek új dalai a rendes menetrend szerint csak igen jelentős, több éves késéssel törnek be ide, de azért szerencsére létezik néhány szabályt erősítő kivétel is. A '90-es évek első néhány esztendejében például olyannyira csúcsra járatta magát a hardcore egy új irányvonala – elsősorban a Biohazardnak, a Dog Eat Dognak, meg mondjuk a downset.-nek köszönhetően –, hogy még a Kárpát-medencében is rapid módon minden igazhitű, neppergatyába és atlétába öltözött utcai harcos arról értekezett, hogy akkor az old school vagy a new school-e az igazi. Akkor a hardcore-t itthon még mindig a dolgokat a tekervényesebb, agyasabb végén megfogó Leukémia és a náluk direktebb, agresszívabb, ám személyes pokoljárását épp megkezdő énekesük, Sotár miatt kissé parkolópályára kerülő AMD jelentette, a Sex Action pedig még nem forgatta meg western-köpönyegét, hogy átöltözzön Actionné.
- Részletek
- Írta: Cseke Feri
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 18437
Holnap bolondok napja, és mi mást is ünnepelhetnénk ekkor, mint a bohémeket, művészeket, zenészeket, költőket és mindazon kivételesen tehetséges egyéneket, akik ihleteiket valami magasabb forrásból nyerik, s akik még a mai világot is megfűszerezik valami eredetivel, valami magasztossal. A kanadai Rush trió örökérvényű üzeneteket tartalmazó, 2112 című, negyvenéves kiadványa sem véletlenül jelent meg e napon, hisz alkotói is a fentebb említett gyermek lelkületű bohémek táborát gyarapítják. Ünnepeljük is hát meg a progresszív rock műfaj egyik legmeghatározóbb mesterművét lehetőleg úgy, hogy egy hangszer is ott legyen a közelünkben! S hogy miért? Ez reményeim szerint talán a koncepcionális címadó szerzemény által elmesélt történetből ki fog derülni.
- Részletek
- Írta: Cseke Feri
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10352
Mérföldkő a rockzene történetében, kiemelkedő momentum az emberi kultúrtörténetben, figyelemre méltó üzleti vállalkozás, kimagasló dalok gyűjteménye, forradalmi zenei újítások tárháza, és még sorolhatnám a magasztos jelzőket arról a lemezről, amelyet egy olyan csapat készített el, akik ma már nem csupán a zeneipar ikonikus figurái, hanem az egyetemes világtörténelem szerves részei is egyben. Nem túlzás, ha a műfaj alfájának és omegájának nevezzük őket: nemhogy a Shock! által körüljárt világ, de gyakorlatilag a teljes könnyűzenei paletta másképp alakult volna, ha a négy gombafejű nem forgatja fel fenekestül az egész világot nagyjából ötven évvel ezelőtt. Azt sem könnyű elhinni, hogy John Lennon már harmincöt, George Harrison pedig tizennégy éve nincs közöttünk, azt pedig még kimondani is képtelenség, hogy időközben a Rubber Soul is fél évszázados lett decemberben...
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10359
„Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre." (Márai: Az ünnepekről)
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 15832
Eredetileg január 21-e környékén terveztünk megemlékezni a Motörhead kilencedik stúdióalbumáról, hiszen ezen a napon lesz pontosan huszonöt éve annak, hogy megjelent. Aztán az élet sajnos másként keverte a kártyákat, és mivel december 28-án, néhány nappal hetvenedik születésnapja után elhunyt Lemmy Kilmister, úgy gondoltuk, előbbre hozzuk a dolgot. Többszörösen tragikus mementó tehát most a 1916 korszakának felelevenítése, ám eközben se feledkezzünk el róla, hogy arról a lemezről beszélünk, amelynek hatására sokan először kezdték el igazán komolyan venni a korábban zajos csörömpölésként lesajnált Motörheadet. És ehhez voltaképpen csak annyira volt szükség, hogy Lemmy egy szám erejéig kibújjon a bőréből, és olyan módon emlékezzen meg az első világháború egyik legszörnyűségesebb ütközetéről, amit pont tőle nem várt volna senki ebben a formában.
- Részletek
- Írta: Bertli Zoli
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10317
A tökéletes lemez. Gyakran kerül szóba mind baráti, mind szerkesztőségi körben, hogy egy adott produkcióra rálátni, megfelelő összefüggésbe helyezni nem lehet az adott korban, így aztán egy zenei előadás, alkotás, vagy hétköznapi megjelenési formában egy album művészeti értékét, magasztosabban kifejezve küldetését csak hónapok vagy évek múltán lehet megfelelően értékelni. Igen, felvetődik a kérdés, hogy akkor rögtön zárójelbe is tehetjük a mindenkori kritikákat, de én sokkal jobban szeretem épp emiatt az ismertető kifejezést, és még így is sokszor sántít egy-egy műsor azonnali (párnapos-hetes) jellemzése. Hogy eme íves kitérőre miért van szükség? Hát azért, hogy körbebástyázzam az első mondatomat. Megismétlem: a Burn The Sun a tökéletes lemez.
- Részletek
- Írta: Nagy Andor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 13313
„...És hogy az álmok sötétben élnek / Legyen testvérem az Ég és a Vihar / Hogy az arcom ne gyűrje meg a Napfény / Mossa el könnyeim az Eső és a Vihar..." – ez volt az egyik olyan idézet, amit tizenhét éves énem (stílszerűen éppen egy unalmas énekórán) belekarcolt az iskolapad belsejébe. Aztán persze arcom mégiscsak meggyűrte a Napfény, miután a tanerő – észlelvén naiv művészi tevékenységemet – szaktanári megrovásban részesített az iskola tulajdonának rongálása miatt. Valóban nem volt ez szép dolog tőlem, ma már nem is szoktam ilyesmit művelni, de akkor úgy éreztem, hogy tartozom ennyivel a Black-Outnak, amiért egy olyan tökéletes albummal ajándékoztak meg, mint az Esőnap.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 11773
Negyven évvel ezelőtt, 1976. március 23-án jelent meg a birminghami Judas Priest második nagylemeze. A kezdeti évek hosszas hányattatásai után végre szerződéshez jutott zenekar első albuma, a Rocka Rolla nem sikerült éppen klasszikus értékűre, de ezt jelentős mértékben rajtuk kívül álló tényezők okozták. A Sad Wings Of Destinyn már maradéktalanul megvalósíthatták elképzeléseiket, és mindez elképesztő minőségi ugrást eredményezett. A Victim Of Changest, a The Rippert, a Tyrantet vagy a Genocide-ot is rejtő album a mai napig a Priest-stílus alapkövének számít, és maga a zenekar is karrierje egyik, ha nem a legjobb lemezeként tekint rá. Egyben ez a lemez jelentette a '80-as évek heavy metaljának elsődleges megalapozását is.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 11679
Novemberben jelent meg húsz éve az At The Gates negyedik nagylemeze, a Slaughter Of The Soul. Mint a korszakalkotó albumokról általában, úgy erről sem egyszerű beszélni: az azóta eltelt két évtizedben európai és amerikai zenekarok egész hadserege cincálta szét azt az örökséget, amit Anders Björler, Jonas Björler, Tomas Lindberg, Adrian Erlandsson és Martin Larsson belepréselt ebbe a 34 percbe. Az mindenesetre felesleges szócséplés és jelzőhalmozás nélkül sem kérdés, hogy a Slaughter Of The Soul nélkül gyökeresen másképp festene a műfaj 21. századi arculata – az At The Gates ezáltal egészen bizonyosan ott volt a metal utolsó igazán nagy innovátorai között.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 12397
Negyven évvel ezelőtt, 1976. március 15-én jelent meg a KISS negyedik stúdióalbuma, amely a korszak egyik legfontosabb rocklemeze lett, és a Detroit Rock City, a God Of Thunder, a Shout It Out Loud, a Beth és a Do You Love Me? révén öt olyan dalt is rejtett, amelyek a mai napig a zenekar meghatározó alapművei közé tartoznak. Ennek fényében szinte már-már komikus, hogy a Destroyert a maga idejében korántsem fogadta egyöntetű ünneplés a KISS Army harcos fanatikusai részéről: sok ősrajongó kifogásolta a szerteágazóbb zenei megközelítést, a kísérletezősebb hangszerelést, és egyébként is azt hangoztatták, hogy régen minden jobb volt. Ma már persze csak nevetni lehet ezeken a bírálatokon: a Bob Ezrin producerrel elkészített Destroyer az alapfelállás alighanem legklasszikusabb stúdióprodukciója, amely nem mellesleg a csapat legsikeresebb sorlemezének is számít.
- Részletek
- Írta: Nagy Andor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10471
December 3-án elhunyt Scott Richard Kline, ismertebb nevén Scott Weiland, a Stone Temple Pilots és a Velvet Revolver zaklatott sorsú énekese, aki nem túl hosszú, ám annál tartalmasabb életútja során az említett két zenekarral nyolc nagylemezt jelentetett meg (minimum a fele ráadásul mestermunka), szólóban hozzácsapott még négyet (mint ahogy ezek sem rosszak), egy élő albumot, néhány válogatást, és vendégeskedett is itt-ott. A legtöbben minden bizonnyal a kemény drogokra és a balhékra, nehezen kezelhető természetére és örökös szembeszegülésére emlékeznek a neve hallatán, én azonban nem szeretném, ha ez így lenne. Ez csak az érem egyik oldala. A másik oldalon ott áll ez a valóban önfejű és önsorsrontó figura, aki azonban igazi művészlélek is, érzékenyen reagál a kritikákra, minden támadás a szíve legmélyébe mar, mégis megy előre, és mindig valami újjal próbálkozik. A fenti album-tömeget alig huszonöt év alatt termeli ki, azaz igencsak nagy munkabírású, generációjának egyik legjobb szövegírója (erről méltatlanul kevesen emlékeznek meg), a hangja pedig vitán felül óriási.
- Részletek
- Írta: Pálinkás Vince
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 10771
Görcsölünk itt mindig összevissza az apropókkal, kerek évforduló, haláleset satöbbi, holott lényegében semmi jelentősége annak, pontosan miért emlékezünk meg egyik-másik régi lemezről. Mindig lesz olyan komment, hogy „de miért nem inkább X lemezről írtatok, az sokkal jobb" meg persze az „Y zenekar Z lemezéről mikor lesz szó" is borítékolható egy-egy gondosan kitalált és beharangozott klasszik cikk alatt – ezzel együtt kell élnünk. A Rainbow esetében azonban mégis mókás a kerek évfordulón agyalni, hiszen erre az albumra mindenki 1995-ösként emlékszik, Ádámunk kikezdhetetlen memóriája azonban valamiért ezerszázalékosan '96-osként raktározta el, tekintve, hogy ő maga csak azon év tavaszától látta a magyar boltokban. Ráerőltethetjük tehát a kerek húszéves státuszt, fontosabb aktualitást ad neki azonban az, hogy Ritchie Blackmore idén ismét felélesztette a legendás nevet, egyszersmind két évtized után visszatér a rockzenéhez, és a koncepció is hasonló, mint legutóbb.
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 9809
Pusztán jellegüknél fogva a Klasszikushock tárgyává a legritkább esetben válnak koncertlemezek, kivéve azon ritka alkalmakat, ahol az adott felvétel jelentősége mellett – annak megismételhetetlen mivolta okán – semmiképpen sem mehetünk el szó nélkül. Amikor huszonöt évvel ezelőtt a máris rendkívüli társulat hírében álló Mayhem a lipcsei Eiskeller klub színpadára lépett, a szalag kétségtelenül egy ilyen rendkívüli eseményt rögzített, amelynek főszereplői – ahogy maga a zenekar is – mindössze két évvel ezt követően már a halálukban megdicsőült legendák sorát gyarapították. Minden fésületlensége ellenére sem túlzás tehát azt mondani, hogy a Live In Leipzig album mérföldkő a feketefém műfaj történelmében, annak egy hallatlanul véres korszakának lezárója és mementója.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 24133
Harminc évvel ezelőtt, 1986. március 3-án jelent meg a Metallica harmadik albuma, amely több szempontból is korszakhatárt jelentett James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett és Cliff Burton pályafutásában, és azóta is igazi rajongói kedvencnek számít. Nyilván egyéni ízlés kérdése is, kinek melyik lemez a favoritja az első érából, de azon nem nagyon érdemes vitázni, hogy a zenekar itt vitte tökélyre mindazt, aminek lefektették az alapjait a Kill 'Em Allon és a Ride The Lightningon. Bizonyos különlegességekkel pedig egészen szélesre tárták maguk előtt az ajtót, amivel messze túlnőttek a kortársak túlnyomó többségén. Cliff Burton tragikus halála persze alaposan beárnyékolja ezt az egész periódust, de a zenekar megingathatatlanságát mutatja, hogy a Master Of Puppets története még így is diadalmenet lett. Az albumról pár éve már írtunk egy rövidebb, szubjektívebb cikket ebben a rovatban, de úgy gondoltuk, a jubileumon érdemes részleteiben is jobban belemerülni, hogyan is született meg a metaltörténelem egyik legmaradandóbb momentuma.
- Részletek
- Írta: Oravecz Zoltán
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 9989
Ha egyszer majd valaki veszi a fáradtságot, és megírja az Ötven zenekar, akik elszalasztották a Nagy Áttörést című könyvet, akkor a New Orleans-i Exhorder biztos ott lesz a listán, valahol az első tíz helyezett között. Sok olyan csapatot ismerünk, amelyek kiváló zenét játszottak, ám stílusuk miatt eleve csak egy igen szűk réteg számára voltak befogadhatóak, így a nagy áttörés soha nem is jöhetett náluk szóba. Első pillantásra az Exhorder sem tűnhet roppant mainstream bandának, ám a groove-os thrash egyik atyjaként számon tartott csapat olyan zenekaroknak mutatott irányt, amelyek aztán komoly sikererre vitték a New Orleans-i receptet. És még azt sem lehet mondani, hogy a Pantera vagy a White Zombie legénysége sokkal jobb dalszerzőkből vagy profibb zenészekből állt volna, mint Kyle Thomasék. A magyarázat ennél sokkal prózaibb.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 12318
Húsz évvel ezelőtt jelent meg az In Flames második teljes nagylemeze, amely a '90-es évek második felében bekövetkezett underground heavy metal-forradalom egyik legfőbb katalizátorának bizonyult. Mint a hasonló esetekben általában, több lehetséges válasz is adható arra a kérdésre, hogy vajon mi lehetett a The Jester Race sikerének titka, de végső soron itt is ugyanaz a fő megfejtés, mint a legtöbbször a hasonló esetekben: Jesper Strömblad, Glenn Ljungström, Anders Fridén, Björn Gelotte és Johan Larsson a lehető legjobb időben, a lehető legjobb helyen hozta ki a lehetséges legjobb albumot. Ugyan a mai In Flames már messze jár e lemez világától, táboruk egy része örökre ezt az albumot fogja tőlük etalonként emlegetni – és ez két évtized távlatából is tökéletesen érthető.
- Részletek
- Írta: Cseke Feri
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 8977
Bármilyen hihetetlen, de a mifelénk méltatlanul ismeretlen Kansas esetében a '70-es évek Amerikájának egyik legmeghatározóbb art/progrock csapatáról van itt szó, akik szinte mindent elértek, amit ebben a stílusban el lehet érni úgy zeneileg, mint szakmailag. Ha mást nem is, a tengerentúlon a Carry On Wayward Sont, illetve a Dust In The Windet egészen biztosan mindenki ismeri, és reményeim szerint még Magyarországon is akad pár ember, akinek nem ismeretlen a fent említett két szerzemény. A zenekar harmadik – és egyik legjobb – nagylemeze, a Masque idén ősszel negyven éve jelent meg.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 15442
Pontosan húsz évvel ezelőtt, 1996. február 20-án jelent meg a '90-es évek közepének egyik legsikeresebb és megmeghatározóbb metallemeze, amely ugyanakkor még emellett is végletesen megosztotta a súlyos zenék híveit. A tábor valószínűleg az idők végezetéig vitázik majd azon, mi is volt valójában a Sepultura hatodik albuma: sokszínű, bátor mestermű, amely az alternatív éra kellős közepén is megmutatta, hogy korai még leírni a metalt, vagy netán félresikerült kísérlet, ahol a death/thrash-vonalról elstartolt zenekar teljesen beleborult önmagába, és a címmel ellentétben totálisan elszakadt igazi gyökereitől. Én a magam részéről inkább az első verzióra hajlok, bár tény, hogy a lemez már megjelenése idején sem tűnt tökéletesnek, és most sem tartom annak. Eredetisége azonban minden vitán felül áll, és ha mást nem is, ezt az egyéniséget szerintem ma is akárki díjazhatja benne.
- Részletek
- Írta: Szabó Tamás
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 9994
Húsz éve múlt nyáron, hogy 1995. július 11-én megjelent az Elektra kiadó gondozásában az utolsó Kyuss-stúdióalbum, a végül próféciának bizonyuló címmel ellátott ...And The Circus Leaves Town. Ugyan a lemez megjelenésekor a nyilvánosság előtt még szó sem volt a zenekar feloszlásáról, még abban az évben, egy rövid sajtóközlemény keretében kürtölték világgá a hírt. Azóta már sokan, sok helyen leírták, hogy a klasszikus négyesből megmaradt két vezérarc, az énekes John Garcia és a gitáros Joshua Homme egy bárban iszogatva, két sör között jutottak a „végső felismerésre". Jellemző az internet-korszak hajnalára, hogy a német Kyuss-fanatikusok még postai rajongói levelekben kezdték követelni a srácoktól a döntés felülbírálását, amit valljuk meg őszintén, ismerve Garcia, de főleg Homme önfejűségét, eleve dőreség volt, de legalább megpróbálták derék germán sztóner testvéreink.
- Részletek
- Írta: Nagy Andor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 13262
Február 14.: Valentin-nap. Azon felül, hogy kedves Főnökasszonyunk tiszteletbeli névnapja, a szerelmetes lelkek, a virág- és mütyürkeárusok kedvenc ünnepe is. Mi pedig, ha már századszorra is végignéztük az Igazából szerelmet (vérmesebbek a Rocco Animal Trainer #11-et), emlékezzünk meg szépen a magyar rocktörténet legromantikusabb lemezéről, a Sex Action „bohócos", vagyis debütáló albumáról! Hogy rögtön az elején leszögezzem: ezúttal bizony csalni fogok. Ez az írás ugyanis nem kizárólag a Sex Actionről fog szólni, hanem kicsit arról a korról és helyről is, amiből kinőtt.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 11741
Harminc évvel ezelőtt jelent meg az extrém metal egyik alaplemeze, a svájci Celtic Frost második albuma, és ez itt tényleg az az eset, amikor az ember tanácstalanul vakarja a fejét, hogy vajon milyen irányt vett volna a műfaj, ha Tom G. Warrior nem rakja össze 1985-ben a To Mega Theriont. A Celtic Frost jelentőségéről mindent elmond, hogy komplett alműfajok teljes léte vezethető vissza szinte egy személyben hozzájuk, és a bandának még a roadjaiból is kultcsapat szerveződött a Coroner révén. És érdekes módon az első ember, aki hitt néhány teljesen ismeretlen, eleinte még a rockszíntéren is megmosolygott svájci fiatal zajongásában, a világ egyik legmegbecsültebb avantgarde képzőművésze és dizájnere volt...
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 12815
Harmincöt évvel ezelőtt jelent meg a '80-as évek elejének egyik meghatározó rockalbuma, amely végérvényesen átlökte az új évtizedbe a kanadai Rusht, és a korai éra grandiózus, epikus megközelítésű albumait követően már egy letisztultabb, könnyebben emészthető, ám nem kevésbé intelligens és szövevényes zenét játszó trió képét mutatta. Még csak érzékeltetni is nehéz, milyen hatást gyakorolt a későbbi generációkra a Moving Pictures, de nyugodtan kijelenthetjük: ha nem születik meg, vélhetően jelentősen másképp nézne ki a mai színtér. És nemcsak annak progresszívnek csúfolt része, aki ugyanis ekkoriban hangszert fogott a kezébe Amerikában, hogy rockzenét játsszon, így vagy úgy gyakorlatilag biztosan találkozott a lemezzel. A Rush legsikeresebb albuma ráadásul ennyi év távlatából is ugyanolyan letaglózó, mint annak idején lehetett.
- Részletek
- Írta: Nagy Andor
- Kategória: Klasszikushock
- Találatok: 17265
Múlt hétvégén banzáj volt nálunk. Aztán amikor vasárnap reggel kísértem kifelé az utolsó mohikánt a vendégek közül, és már senki sem volt különösebben szomjas, mintegy a buli lezárásaként „elénekeltük" még a (We Are) The Road Crew első néhány strófáját. És ugyan már nem vagyunk világot megváltani igyekvő tinédzserek, úgy éreztük, hogy bárkivel és bármivel szembe tudnánk szállni. Nem hiszem, hogy ebben a fene nagy szabadságérzetben csakis a pia volt a ludas – sokkal inkább a Motörhead. A banda, amelynek neve olyannyira egybeforrt a rock and rollal, hogy mára már egyik sem létezhet a másik nélkül.
12. oldal / 24