0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z

CD kritika

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3072

Nézzük, mi szól a Harlot legfrissebb anyaga mellett! Természetesen a rendületlen hard rock, dallamos zene iránti imádat. Képesek úgy átvészelni a nagy divathullámokat, hogy szinte semmi, de semmi nem ragadt rá zenei koncepciójukra. Megállt az idő a Harlot felett, néha már-már a '90-es év Sex Action korszakába képzelem magam, annyira egybevágnak egyes elemek.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3661

Na, a végén a Vanden Plas is a Frontiersnél kötött ki – talán azért, mert az Inside Outnál (amely a folyamatosan csődközeli állapotban leledző SPV-vel áll szoros kapcsolatban) biztosabb hátteret tudnak nyújtani az olaszok; talán azért, mert a kiadó azt elmúlt években amúgy is nyitott a progos muzsikák felé – valószínűleg mindkét feltevés megállja a helyét, de a lényeg úgyis az, hogy a csapat megint hallatott magáról.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4267

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy lesz valaha harmadik Hardline lemez. Tudtommal ugyanis a hét évvel ezelőtti kettes anyag nem volt egy sikertörténet, legalábbis nem szólt akkorát, mint azt esetleg a kiadó szerette volna és borongósabb hangvétele sem valószínű, hogy segített volna ezen.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3232

Nem igazán vagyok híve a klasszikus felállás/eredeti énekes-fetisizmusnak, de sajnos akadnak olyan esetek, amikor az utód bizony nem üti meg a mércét. Így történt ez a TNT esetében is: a Tony Harnell távozása óta készült két lemezzel alapvetően nem lett volna baj, de Tony Mills (bármekkora nagy kultarc is volt a Shy élén anno) egyszerűen nem olyan jó, mint elődje/névrokona. És a legelső TNT-t sem a norvég nyelv, hanem a szar énekes miatt vagyok képtelen meghallgatni.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3506

Oké, tisztázzuk, mielőtt. Szóval, a hardcore nem kizárólag zenei kategória, a filmművészet egy, mondjuk így, a fajfenntartási ösztönre alapított ágának durvábbik vállfaját is hasonlóképp hívják, a Hardcore Superstar pedig a borítóból ítélve inkább ez utóbbira gondolhatott nevének megválasztáskor.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3602

John Norum nemcsak a Europe gitárosaként, hanem szólóban is igen komoly dolgokat tett le az asztalra, saját műveit pedig – ellentétben Joey Tempest munkáival, amelyekről finoman szólva is megoszlanak a vélemények – többnyire a keménymag is jól szokta fogadni. Szerintem Joey lemezei is igényes, értékes muzsikát tartalmaznak – de én ugye fanboy volnék vagy mi –, Norum dolgait ellenben sokan elismerik a klasszikus Europe-féle stílust élből elutasítók közül is.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3280

Az első lemezről írt remek wice-féle tirádát úgysem lehet túlszárnyalni - meg sem próbálom tehát. A Hardcore Superstar új anyagáról annyit, hogy maradtak a koszos garázs punk'n'rollnál, sajátos felhangok nélkül, határozottan kimutatható hatásokkal annál inkább.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4333

Az utóbbi évek talán legpofátlanabb zenekara a svéd H.E.A.T., akikre kb. egy éve hívta fel a figyelmemet a hozzám hasonlóan Europe és hair metal fanatikus Horváth „Dreyelands" András barátom. Pofátlanul fiatalok, pofátlanul ráéreztek arra a zenei világra, amelynek fénykorában még épphogy csak megszülettek és pofátlanul hitelesen hozzák annak hangzását – ezen mindketten ki voltunk akadva és annak rendje-módja szerint totál rákattantunk a csapatra.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3880

A svéd rock'n'roll vonal újkori nagyjai közül a göteborgi Hardcore Superstar eddig némileg kevesebb figyelmet kapott, mint a Backyard Babies vagy a Hellacopters, de könnyen lehet, hogy ezzel a friss lemezzel hosszabb távon változhat a helyzet, a figurák negyedik albuma ugyanis pont abban bővelkedik, amit az említett két banda újabb keletű anyagairól sokan hiányolnak.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2941

Lengyel prog – az rossz egyszerűen nem lehet. És ha lengyel meg progresszív, akkor első körben remélhetőleg mindenkinek beugrik a zseniális Riverside és a feltörekvő Indukti. Meg talán lassan majd a Votum is. A gyökerek valahol ugyanazok (Porcupine Tree, Pink Floyd, Opeth), a végeredmény mégis picit mindig más.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3623

Még annak fényében is meglepően fémesre sikeredett az új Hardcore Superstar, hogy igazából csak az előző lemezen megkezdődött tendenciák csúcsosodnak ki rajta. Maga az érzésvilág nem változott sokat, a Dreamin' In A Casket hallatán azonban már elsősorban olyan nevek ugranak be az embernek, mint a klasszikus Skid Row, a Spread Eagle, a Second Coming korszakos Shotgun Messiah, a Dangerous Toys, a Wildside, a Sven Gali és társaik.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2915

Nem biztos, hogy pont nálam kellett volna landolnia a Thornwill cd-jének, a heavy/power zenéket az utóbbi években mondhatni módjával szeretem, de amint átlapoztam a képregényszerű formában megalkotott bookletet, felkeltették az érdeklődésemet.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3434

Sejtelmem sincs, milyen megfontolásokból szerződtette le Göteborg legtökösebb sleaze/street rock csapatát a Nuclear Blast, arról meg pláne nincs, hogy mit kezdenek majd velük, de Jocke Bergék remélhetőleg előre tudnak majd lépni a nagyobb kiadó révén.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3078

Igaz, még tavalyi, de ha itt heverészik, miért ne lehetne róla megemlékezni? Még akkor is, ha elsőre egy Stone Sour/Slipknot-wannabe zenekar ugrott be róluk, az énekes, Andy Campbell annyira gyönyörűen levette Corey Taylor stílusát az üvöltözéstől kezdve az énekdallamokig, hogy az gyönyörű... Igaz, a hangszíne valamelyest hasonló, talán nem is véletlen, hogy hol keresgélt.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3639

Akad a magyar rockzenében néhány megfejthetetlen talány, így talán nem gáz, ha bevallom: számomra a HARD ezek közé tartozik. Adott volt öt nagymúltú zenész, akik összejöttek, hogy betöltsenek itthon egyfajta űrt, a végeredménnyel azonban egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. A retro és az anakronizmus között elég vékony a választóvonal, nem is sikerült rajta a kellő kecsességgel egyensúlyozniuk...

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4232

A rockzene mindig erős volt a polihisztorok kinevelésében. Itt van például ez a Nicke Andersson (vagy inkább Nick Royale-t kéne írnom?), aki már az Entombedban is sokkal több volt egyszerű dobosnál - ének, gitár, basszusgitár, zene, szöveg, borító, logó, produceri munka, minden játszott, ami éppen kellett, vagy amihez épp kedve volt.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3721

Vannak zenekarok, amikről tudod, hogy baromira működniük kellene nálad, de valahogy mégsem működnek. A Hanoi Rocks nekem tipikusan ilyen: imádom azt a stílust, amiben mozognak, imádom azokat a bandákat, akikre bevallva-bevallatlanul óriási hatással voltak, a Guns N' Rosestól kezdve egészen a Backyard Babies-ig, de az albumaik egyszerűen nem tudnak megfogni, legyen szó akár régi klasszikusról, akár újabb keletű lemezről.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4213

A névből egészen egyszerű agymunkával ki lehet találni, hogy a flamenco és a metal párosításáról van szól. Flametal néven korábban már megjelent két lemez, igaz, akkor még „normális" zenekarral adták elő a szerzeményeket a srácok, ráadásul koncerteken flamenco táncosok is felléptek velük.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2858

Ha kiadó nem vállalta még fel, legalább szerzőiben kijött a Hangyák első nagylemeznyi anyaga - legalábbis a srácok eléggé be vannak sózva, hogy két demó után közel negyven percnyi Hangyák dalt borítsanak a hallgatókra. 1997 óta létezik a csapat, hatan vannak - két vokalista van, azért -, műfajilag amolyan modern, hardcore-os metalként lehetne jellemezni őket.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3678

Valahogy a Live zenekar itthon sosem szerzett nagy rajongótábort, kétlem, hogy egy önálló koncertjükre tömeges népvándorlás indulna be, pedig ez a post-grunge zene a Seattle-mániákusoknál is egészen biztosan betalálna. A Live tavaly úgy döntött, hogy egészségmegőrző szünetet tart, amiből gyakorlatilag feloszlás következett.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2725

Stoner rock a lendületesebb fajtából. A hetvenes évek feeling megvan, minden a recept szerint készült, a zene, a hangszerelés, a hangzás, az énekdallam és a hang is, hozza is a hangulatot magával.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6808

Szerencsém van, mert Mr. Glenn Danzigről, Evil Elvisről, talán magáról a Sötétség Fejedelméről (höhö) mindig hálás dolog írni. Pláne, ha hat év után új stúdiólemezt szabadít rá a világra. Ami ráadásul – hogy jó előre le is lőjem a poént – alsóhangon a legjobban sikerült produktuma a 4-es korong óta. Pedig az már nem éppen tegnap volt...

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2771

Metalcore az érthetetlenül artikuláló fajtából. Dallamos refrénekkel. Floridából. Kicsit nyálasak a refrénnél, de hát MTV-n nevelkedtek, mit lehet tenni. De pont ettől hiába kidolgozottak a dallamos részek, túlságosan klisések. Bár a zene is az. Talán ha nem lenne több metalcore zenekar a világon, mint mekdonácc, akkor több izgalmat okozna ez a lemez is.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3579

Aki valaha is foglalkozott albumrecenziók, kritikák írásával, alighanem jól ismeri azt az érzést, ami akkor jön elő, ha egy hazai anyaggal hozza össze a sors. Akár beismerjük, akár nem, egy magyar zenekar lemezéről mindig másként írunk, mint egy amerikaiéról, németéről, angoléról vagy zimbabweiéről. Ennek persze megvannak a maga okai.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4771

Megérkeztek az "öregek"! Készíthetik a bukszát mindazok, akik elkötelezett hívei a svéd muzsikusok munkáinak! Nagy meglepetésekre senki se számítson - a Hammerfall inaszakadtáig kitart az eredeti úton, hajszálnyit sem tér le a kitaposott ösvényről.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3679

A Harem Scarem a hard rock / AOR bandák közül számomra mindig a laza, napfényes feeling miatt emelkedett ki, valahogy az a fajta zene volt, aminek hallatán önkéntelenül felkel a nap, az emberek szörfökkel a hónuk alatt, hűtött koktélokat szürcsölgetve indulnak a tengerpartra, ahol persze szól a rock'n'roll. Baywatch feeling plusz jó zene.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3631

Leginkább azon mérhetjük le, mennyire öregszünk, ha egy tegnap még ifjú titánnak kikiáltott banda ma koncertlemezzel jelentkezik. Akármit is mondanak a mai koncertalbumokat lesajnáló, sznob vélemények; napjainkban is meghatározó jelentőségű, ha egy zenekar eljut arra a szintre, hogy élő felvételt adjon ki, főleg ha duplát. Most a Hammerfallon a sor, hogy megmutassa: igenis van becsülete a koncertanyagoknak! Meg is mutatják, ráadásul nem is akárhogyan!