0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z

CD kritika

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6863

1216enslavedcJövőre lesz husznöt éve annak, hogy a death metalos Phobia romjain elindult az Enslaved, és nagyjából azóta számít kiemelt eseménynek minden egyes újabb sorlemezük megjelenése. Agyonhivatkozott klasszikusok éppúgy akadnak ezek között, mint kevésbé tökéletesre sikerült kísérletek, de annyi bizonyos, hogy az alapításkor mindössze 13 éves Ivar Bjørnson vezetésével a zenekar neve mára intézményesült. A banda szénája ráadásul talán még sosem állt olyan jól, mint manapság: szakmai és rajongói oldalról is egyöntetűnek látszik az elismerés, a felállás megbonthatatlan, a legnagyobb metal kiadó pedig tökéletes promóciós gépezetet tol alájuk. Meglehet, hogy azért tűnik úgy nekem, mintha maga a főszereplő is feszengene most kicsit, saját templomának kapuin belépve.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 7667

1208europecNa jó, akkor felteszem a kérdést századszorra is: mégis mi a fészkes fenét kellene várni a Europe-tól 2015-ben, több mint tíz évvel és öt lemezzel az újjáalakulás után? Ha valaki tényleg nem képes elfogadni, hogy elmúlt a The Final Countdown-éra, annak egyrészt ott vannak a Prisoners In Paradise-ig kiadott anyagok, másrészt ezer másik fiatal banda, aki fiatalos lendülettel képes megidézni a hőskornak tartott éveket. Eléggé visszás, ha nem egyenesen röhejes lenne, ha Joey Tempesték valaha el akarták volna játszani, hogy huszonévesebbek a huszonéves H.E.A.T-nél, vagy hogy ha össze akarnának izzadni az 1986-os lemez második részét (bár sokan megpróbálkoztak valami hasonlóval, mármint egy saját klasszikus folytatásával, felmelegítésével). Az újrafelvételeket pedig inkább hagyjuk, régi zenésztársuk, Kee Marcello is jól elcseszett egy csokor régi nótát legutóbb. Ezerszer inkább menjenek tovább a saját fejük után és csinálják azt, ami nekik tetszik, legyen az akármilyen szar, bármilyen sikertelen.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 9512

0102zombieJómagam is azt gondolom, hogy Zombi Robi lejtmenetben van az utóbbi kiadványain, ami számos dolog együttes következménye is lehet, meg az is meglehet, hogy egyáltalán nincs igazam, szerencsére ezzel most nem is kell különösebben foglalkoznunk. Az ő neve hívószó a felhőtlen kikapcsolódásra, ahogy külföldről mondjuk a Rammstein, itthon pedig Ákos brand. Függetlenül az aktuális repertoártól, közönségének zöme egy érzés, egy látvány kedvéért érkezik, a főszereplőket majdhogynem zárójelbe is téve ezzel. Aki viszont manapság a szórakoztatásra rendezkedik be, annak alaposan fel kell kötnie mindenét, hiszen a „könnyű" műfaj mindenkor a legnehezebbek egyike volt, pláne ezekben a fogcsikorgatós időkben. A White Zombie hajdani frontemberére azonban e téren nem igazán hallottam még panaszt.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5223

red_cA Tennessee-ből származó, keresztény alternatív rockban utazó Rednek nem sok oka van panaszkodni az eddigi sikereiket illetően, hiszen 2004-es megalakulásuk óta minden elképzelhető díjat és elismerést magukénak tudhatnak ebben a műfajban, a különböző listákon való előkelő szereplésekről és mindenekelőtt a közönségsikerekről nem is beszélve. Én személy szerint 2011-ben találkoztam velük első alkalommal, miután John Petrucci nyilvánosságra hozta akkori kedvenc lemezeinek listáját, és az első helyen éppen a vörösök aktuális albuma, az Until We Have Faces trónolt. Petrucci ízlésében nem szokásom kételkedni, ezért tettem is egy próbát velük, és ugyan száz százalékosan nem győztek meg, de olyan oltári nagyot szerencsére azért nem csalódtam bennük. A körülöttük kialakult hype-ot viszont a mai napig nem értem, hiszen amit csinálnak, abban szerintem semmi kiemelkedő nincs.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3567

torche_cAz emberek imádnak egymáshoz totálisan nem passzoló dolgokat összepárosítani. Az angolok tejjel isszák a teát, van, aki bőszen cukrozza a túrós tésztát, és a külföldiek szemében nemzeti büszkeségünk, a hungarikumok egyik legnagyobbika, a vörösboros kóla is felér egy hánytatóval. A floridai Torche pedig a sludge zenét szereti keverni popos dallamokkal, és a legfurább az egészben, hogy baromi jól is megy nekik. Oké, első olvasatra tényleg megdöbbentő lehet ez a mix, de higgyétek el, nagyon rá lehet kattanni. Hallgasd csak meg legutóbbi, Harmonicraft lemezükről a Kicking című slágert, és ha nem kezded el azonnal dúdolni, hagyd is a francba az egészet, mert ez nem a te világod! Azzal együtt, hogy a Torche bizony – talán a kezdeti idők erősen Melvins-hatást mutató korszakát leszámítva - még sosem volt annyira súlyos, mint negyedik lemezén, ami emiatt tényleg egyfajta újrakezdésnek tekinthető.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4890

0123rfcJó ideje nem lehetett már hallani a svéd Raised Fist tagságáról, és ebben bizonyára nem kis szerepet játszhatott az a tény is, hogy az általuk preferált stílus sem örvend már akkora népszerűségnek, mint például közel egy évtizede, amikor egyébként Luleå büszkeségei éppen fő művüket, a Sound Of The Republicot szabadították rá a metalcore mind erősebb nyomása alá kerülő hardcore közönségre, amiből lett is nagy fejfelkapás. Úgyhogy hiába működtek akkor már bő tizenhárom éve, mindenki, mint új reménységekről, „a csapatról, ami a következő Refused lehet" beszélt róluk. És nem is nagy hülyeség idecitálni az egyébiránt honfitárs legenda nevét, hiszen ez itt voltaképpen ugyanaz az agyas, egyszerre dallamos és agresszív, kimondottan európai ízű hardcore talpalávaló, remek zenészi teljesítményekkel, valamint társadalomkritikus, környezettudatos és önmegvalósító szövegekkel egy olyan énekestől, akitől senki sem szeretne pofont kapni. És akinek a hangja az óvatlan fülelő számára elsőre bizony meglepően rikácsolós, helyenként kimondottan vékonyka lehet (nekem is az volt anno), de később egyértelművé válik, hogy Alexander Hagman bizony tisztán is tud énekelni, ha kell, és a néhol tényleg megmosolyogtató acsarkodások is csak arra jók, hogy fokozzák a kontrasztot.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4235

0108ulijonrothAz egykori Scorpions-gitáros, akinek a neve összeforrott a zenekar „régi", sőt „régen minden jobb volt"-nak titulált korszakával, jól időzítette retrospektív anyagának megjelenését, hiszen egykori anyabandájának új lemeze is épp most jött ki, így tehát talán számíthat némi extra publicitásra. Igaz, aki a zenekar szimpatizánsainak nem felületes részébe tartozik, nyilván tudja, hogy létezett egy „másik" Scorpions is valamikor a '70-es években, ami a korszellemnek köszönhetően persze baromi sikeresen működött, de nyilván nem volt az a lakossági érdeklődésre is számot tartó falunap-szenzáció (pejoratívan szólva: német Bikini és Edda együttvéve), mint amivé később vált.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3844

lumberjackcommando_cLehet-e fát vágni a mocsárban? Erre a kérdésre keresi a választ a nagykanizsai Lumberjack Commando, ráadásul második EP-jén még sokkal nagyobb elánnal, mint tette anno a The Bad Memories Lodge-on. Néhány mondattal el is lehetne intézni az újfent négy tételből álló dalfüzért (de azért nem fogjuk): az irány ugyanaz a sludge metal találkozik a Pantera-féle groove dolgokkal, csak az ötös még nagyobb hangsúlyt fektetett a már eddig is meglévő erősségekre. A nyitó War precízen meg is mutatja, miről beszélek: a Péter Tamás/Jánosi Péter gitárduó riffjei még kiemeltebbek lettek, összehangolt dohogásuk már-már a Trouble-t idézi, míg Kun Ádám énekes is egyre biztosabban bánik a hangjával. És a nagy meglepetés az, hogy a stílusban megszokotthoz képest sokkal kevésbé bika és ráspolyos megoldásokat alkalmaz, ő inkább a régi vágású hard rock iskola híve, így a zene szikárságával ellentétben énektémái talán még finomodtak is az első EP-hez képest.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 7489

1108bgcNem állíthatom magamról, hogy én lennék a földgolyó leghatalmasabb germán/europower-rajongója, de ettől függetlenül sok kedvencet tudnék felsorolni a német mezőnyből is, a Rage, a Vanden Plas, a Scorpions vagy éppen a Pink Cream 69 még véletlenül sem nevezhető unszimpatikus formációnak. Természetesen ezek közé tartozik a Krefeldből származó, kultikus státuszú Blind Guardian is, akik négy éves kemény munkával a hátuk mögött végre elkészítették tizedik stúdióalbumukat. Az előzetes hírekben már több információt is elcsöpögtettek a lemezfelvételekről, többek között például azt, hogy az anyagnak magyar vonatkozása is van, hiszen egy bostoni és egy prágai kórus mellett budapesti énekesek is szerepelnek rajta, illetve a közreműködő komolyzenészek között is akadnak magyarok a mindenütt jelenlévő prágaiak mellett.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3867

code_cMa már szinte valószínűtlennek tetszik, de a londoni Code valamikor black metal zenekarként indult, jónevű norvég és névtelen brit arcok „supergroupjaként". A helyzet úgy hozta, hogy idővel mégis a szigetországi vonal vált meghatározóvá, már ami a tagságot illeti, mert megszólalásuk északi gyökereit a mai napig nem tépték el teljesen. Legutóbbi anyaguk, a két évvel korábbi keltezésű Augur Nox esetében okkal hihettük azt, hogy a felállásbeli átrendeződések után az új korszak első valódi termékét kapjuk a kezünk közé. Most, a Mut irányából visszatekintve, legfeljebb mosolyoghatunk ezen a naiv feltételezésen. A 2015-ös Code egy vadonatúj zenekar képét mutatja, amely számos, jól bejáratott hidat felégetni látszik maga mögött.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3859

1219sotocAki követi az írásaimat, tudhatja, mennyire odáig vagyok Jeff Scott Sotóért. Írtam korábban, hogy felőlem kiadhatja a telefonkönyv feléneklését is, arra is vevő vagyok, nincs olyan, amit ne vennék meg tőle. Na, most megtörni látszik a jég: nem tudok mit kezdeni ezzel a lemezzel. A készítő gárda ugyanazokból áll, akik évek óta kísérik a színpadon koncertről koncertre, jó előadók, kimagasló képességű zenészek, bár talán a kelleténél egy fokkal szürkébb személyiségek: Edu Cominato dobos, BJ (Luis Paulo Almeida Junior) énekes/gitáros/billentyűs, David Z basszer (ő mondjuk eléggé feltűnő) és Jorge Salán gitáros. Hozzájuk csapódtak a vendégelőadók, akik itt-ott lettek ismertek, Gus G, Mike Orlando, Joel Hoekstra, Jason Bieler, vagy az elmaradhatatlan, az undergroundból kitörni nem akaró → képtelen zenész és JSS-kellék, Gary Schutt. És még sokan mások, ahogy a Muppet Show-ban is mondták...

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5872

illes_cBár az Illés nem feltétlenül Shock!-kompatibilis zenekar, mégis úgy gondolom, hogy feltétlenül helyük van az oldalon. És nemcsak azért, mert az 1990-es, Népstadionban tartott koncertjüknek köszönhetően komoly hatással voltak gyermekkorom zenei világára, hanem azért is, mert a '60-as és a '70-es évek fordulóján végzett munkásságuk igen meghatározó volt a magyar könnyűzenei színtéren, egyben pedig a magyar beatzene úttörőiként jelentős hatással bírtak a később megjelenő első hazai rockbandákra is.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6735

1123revscVannak albumok, amiket jóra lehet hallgatni, és vannak olyanok is, melyeknek árt, ha sokat forognak. Hogy a szépreményű Revolution Saints projekt bemutatkozása szerintem melyik kategóriába sorolandó, az valószínűleg mindenki számára világossá válik, mire eme iromány végére ér. A kiadó hatékony promós rendszerének köszönhetően a lemezt már tavaly decemberben megkaptam, és a bő két hónapos ismerkedési időszak alatt oly' mértékben gyűltek az ambivalens érzések vele kapcsolatban, hogy magam is alig hittem el.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4237

0113jorntrondÚj műsorszámunk Swing Of Death cím alatt fut, Jorn szerepében Jorn Lande énekes, Trond Holter szerepében Teeny a Wig Wamból. Az ő nevükkel tervezi eladni ezt a produkciót a Frontiers Records, és mint az ilyen húzónevekkel árusított előadások esetében, itt is ráncoltam a homlokomat előzetesen, mert hát miért ne gyanakodjon az ember, ha sztárokkal kínálnak ismeretlen eredetű terméket? Mert az oké, hogy Jorn Lande tehetségét csakis a legelismerőbb jelzőkkel lehet illetni, és Trond Holter is a kiváló képességű hangszeresek közül való, akinek témáiból mindig is pengeéles rock'n'roll kerekedett, de az ilyen, egy-egy áru létrehozására alakult cégek általában nem garantálják maguktól a sikert. Ráadásul a cégadatok után böngészve az is szemet szúr, hogy ez az album félig családi vállalkozás, annyi itt a Holter: Ingeborg és Haakon is vokáloznak, Trond pedig a keverést és producerkedést is magára vállalta a gitározás és zongorázás mellett, ha a szövegírást még nem unta. Ez utóbbiból Lande is kivette részét, de hát neki a torka és a dallamai az igazi kincsei.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5258

04232heepcEzekben a hetekben már inkább a friss koncert-DVD, illetve a júniusi újabb magyarországi koncert kapcsán beszélünk a legendás brit hard rockerekről, de pár szóban azért mindenképpen érdemes megemlékezni a tavaly nyáron kijött Outsider albumról is, amelyről mi sem nagyon tudjuk, miért nem írtunk az elmúlt hónapokban, de most már talán mindegy is, összességében az a lényeg, hogy ne maradjon ki... Pláne, hogy Mick Boxék manapság is stabil, megbízható minőséget szállítanak.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6456

angra_cAkárhogy csűröm-csavarom, bizony igen mostohán bántunk eddig az Angrával: három lemezismertető szinte már méltatlan egy ekkora életműhöz, pláne, hogy műfajában patinás és stílusát tekintve különleges csapatról van szó. Az persze egy dolog, hogy ők is a Helloween köpenye alól bújtak ki, de már a legelején felismerték, hogy a puszta imitáció nem lesz elég a szélesebb közönségsikerhez – ahhoz nyúltak tehát, ami brazil lévén a legkézenfekvőbb volt: saját gyökereikhez, tekintve, hogy ez egy másik zenekarnak már elég jól bejött korábban.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4086

0120bbscMenthetetlenül öregszem. És ezt egy csomó dolgon le tudom mérni, ezek egyike, hogy egyre jobban esik meghallgatnom olyan zenéket, amiket akár csak néhány évvel ezelőtt is punnyadtnak, vagy éppen tinglitanglinak minősítettem volna. Az olyanokat, mint amilyet például a Blackberry Smoke játszik, és ezzel persze nem azt mondom, hogy öt évvel ezelőtt messzire hajítottam volna a Holding All The Rosest, mert nem, viszont tuti, hogy nem pörgettem volna le egy nap egymás után akár háromszor is. Most pedig éppen ez történik, és az az igazság, hogy a dalok csak egyre jobban tetszenek, lassan majd' minden refrént dúdolgatok magamban, és verem a taktust a térdemen. Oké, a southern rockot mindig is szerettem, viszont a tiszta country nagyon sokáig olyan távol ált tőlem, mint vámpírtól a fokhagymakrémleves. Márpedig a Blackberry zenéje legalább annyira az utóbbi zene ápolását jelenti, mint a Lynyrd Skynyrdét. Egy hozzáértő haverom szerint ez itten alapvetően nem más, mint jócskán berockosított bluegrass muzsika, higgyük is el neki a dolgot!

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4546

enslavedshining_cMind az Enslaved, mind a (svéd) Shining új lemeze az idei tavasz kiemelt megjelenései közé tartoznak, ez a split pedig alapvetően ráhangolódásként értékelhető a várakozás mellé, megtoldva persze néhány kuriózum-értékű tétellel. Az Enslavednek ráadásul az Emperorral közös, 1993-as keltezésű Hordanes Land óta nem is volt hivatalos split kiadványa, míg Niklas Kvarforthéknak ez lényegében hazai terep. Mégis utóbbiaké a megtiszteltetés, hiszen minden, a svédek irányába tanúsított, némi szkepticizmussal vegyes tiszteletem ellenére sem játszik egyazon kreatív ligában a két zenekar. Összességében azonban a jelen kooperáció mindkét csapatnak csakis jót hozhat.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4640

1118level10Egészséges önbizalomért egészen biztos, hogy nem kell kopogtatniuk a szomszédoknál Russell Allenéknek, ha kapásból olyan nevet választanak a legfrissebb szupergroupjuknak, amely minden értelmében a műfaj legfelsőbb ligás szintjére utal. Persze biztosan tudatában voltak annak is, hogy ezzel együtt az elvárási szintet is feltornázták a plafonig, ami Allen esetében ugye eleve adott, és persze a formáció másik vezéralakjánál, Mat Sinnernél is eléggé egyértelmű a helyzet. Persze ezt a „zenekart" is a Frontiers kiadó szupergroup-összecsődítő-őrületének köszönhetjük, és nyilván nagy segítséget nyújtott az anyag elkészítéséhez a vállalkozás többi résztvevője is, név szerint Roland Grapow és Alex Beyrodt gitárokon, Randy Black ütőhangszereken, illetve Alessandro Del Vecchio billentyűkön. Már a névsor is nagyon sok mindent elárul, így bizonyára senkit sem ér majd meglepetésként az albumon hallható tipikus, old school „amerikai-US-power-keveredik-a-hagyományosabb-európai-heavy-powerrel" jellegű muzsika.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4484

1114dankocoverÉn már nem hittem Danko Jonesnak. Megint azzal jött, hogy pörgős, energikus, meg ki tudja még milyen lesz az új lemez, és ezt a poént majd' minden egyes album előtt elsüti, pedig már jó három lemez óta nem csinál mást, mint sajátos kötéltáncot lejt a piszkos rock and roller muzsikát a popzene mainstream világától elválasztó szakadék felett. Van, hogy sikerül neki a nagy mutatvány, de van, hogy a mélybe hull, legutóbbi, Rock And Roll Is Black And Blue című lemeze például tisztes távolból visszatekintve egészen pocsék volt, az akkor nagyon jó szívvel megadott hét pontból kettőt mai fejemmel már egészen biztosan lefaragnék.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5368

1125sbcA Serious Black egy friss zenekar, amiben az európai heavy metal sokat próbált arcai egyesítették erőiket Roland Grapow gitáros vezényletével. A Helloween és a Masterplan soraiból ismert Grapowski szerint ráadásul határozottan nem egy szupergroupról, hanem igazi zenekarról van szó. Na persze... A lényeg ettől függetlenül nem a rettenetes nevű csapatra ragasztható címke, hanem a muzsika, ilyen felállással ugyanis illene valami igazán felsőkategóriással előrukkolni. Bár a tagok mindegyike ismert lehet olyan zenekarokból, mint a Dreamscape, a Visions Of Atlantis vagy az Edenbridge, Grapow mellett a másik igazán nagy név Thomen Stauch, a Blind Guardian ütőse. Az As Daylight Breaks azonban számomra nem miattuk érdekes igazán, hanem a skandináv színtér egyik titkos fegyvere, Urban breed (igen, kisbetűvel) énekes miatt, aki a Tad Morose-zal néhány igazi gyöngyszemet is összehozott a 2000-es évek elején.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4794

theteaparty_cNem igazán tudom szavakba önteni, milyen csodás érzés kétezernél is több album meghallgatása után felfedezni valamit, amit eddig hasonló kontextusban még nem sikerült megtapasztalni, azt meg pláne nem, amikor az ember úgy érzi, a szóban forgó lelki táplálék egyenesen neki készült. Pontosan így voltam ezzel a The Tea Party új albuma hallatán.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3141

sigiriya_cUgyan mindig is kedveltem a földrajzot, de Srí Lankáról például nem túl sok mindent tudok. Annyi ugrik be, hogy a régi neve Ceylon volt, a fővárosa pedig Srí Jayawardenepura Kotte. (Ez utóbbi fontos tényt kizárólag amiatt jegyeztem meg, hogy ha találkoznék az öreg hapsival a 24. jelenetből, mind az öt három kérdésére meg tudjak felelni.) Meg azzal is tisztában vagyok, hogy létezik egy hatalmas szikla köré/belsejébe emelt ősi városuk, aminek a neve Sigiriya. Ezt is csak azért, mert van egy walesi zenekar, ami ezt a nevet választotta magának. Az ő második lemezükről szól ez a néhány bekezdés.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4658

yossisassi_CAz izraeli Orphaned Land gitárosaként és dalszerzőjeként megismert Yossi Sassi minden rajongó megrökönyödésére tavaly elhagyta a siker kapuján éppen beforduló anyabandát, hogy energiáit a szólókarrierjére összpontosítsa. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy szomorkodjak vagy inkább örüljek, hiszen a tavalyelőtti Orphaned Land-album csont nélkül volt nálam az Év Lemeze, ezért hirtelen nem tudtam mit kezdeni a kialakult helyzettel, de ennek ellenére is komoly érdeklődéssel vártam a gitáros legfrissebb szólómunkáját. Amúgy is nagy rajongója vagyok a keleti muzsikáknak, és ha adott esetben ez a roppant különleges érzésvilág még keveredik is a progresszív rock-, illetve metalzenével, azzal végképp kilóra megvesznek. Pláne, ha egy olyan tehetséges muzsikus az elkövető, mint Yossi Sassi.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 7360

1202ndcA Napalm Death az a banda, amelyet mindenki mélyen a szívében hordoz, aki ír róluk, mivel senkinek sem kell bemutatni őket egy külön bekezdésben. Mindenki ismeri Shane Emburyéket, tudjuk jól, kik ők és mit csináltak eddig, akinek pedig fogalma sincs arról, mi is az a napalm halál, vagy ősi hunmagyar nevén Népalm Dít, az vagy nézze meg az Apokalipszis Most!-ot, vagy pedig hallgasson bele tizenöt lemezük bármelyikébe. A szakavatottabbak persze úgyis a méltán klasszikus halmazállapotú Scumot említenék, mint a Napalm-, illetve a teljes grind-univerzum kezdési pontját, meghatározó momentumát.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 8091

1222scorpionscTulajdonképpen teljesen nyilvánvaló volt, hogy a Scorpions nem lesz képes visszavonulni, így aztán szánalmas is lenne megveregetni a saját vállamat azért, mert már szinte napra pontosan öt évvel ezelőtt is kétségeimet fejeztem ki a dologgal kapcsolatban a Sting In The Tail lemez kritikájában. Most komolyan, mit csinálnának? Tény, hogy nem fiatalok, de egyrészt a rock'n'roll konzervál (ha nem hinnéd, vess egy pillantást a 66 éves Rudolf Schenkerre, aki legalább húsz évet tényleg simán letagadhatna), másrészt amíg van értelme és tartalma annak, amit produkálnak, semmi gáz vagy ciki nincs a folytatásban. Főleg, ha még olyan jól is keresnek vele, mint így...

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 8850

junkies_cSosem írtam még a Junkiesról. Ráadásul a legfrissebb alkotásról is eléggé lemaradtam. (Lásd még Glenn Proudfoot.) Sosem kezdtem el agyalni, mitől jó és mitől nem jó a Junkies. Mikor a Nihil kazettája annak idején a magnómba került, még a punk – esetünkben inkább punk rock – sem érdekelt, ám ezeknek a fiúknak a lendülete valahogy megtetszett. Sütött belőle a tétnélküliség, meg valahogy frappáns volt az egész. Meg volt néhány olyan dögös riffjük, hogy simán rájuk tapadtam, a 2004-es Hegyalja-koncertjük pedig máig az egyik legjobb hangulatú fellépésnek számít az élménytáramban.