Koncert
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Koncert
- Találatok: 8719
„Dave Grohl sokat tett azért ezzel a lemezzel, hogy a világ ne a Nirvana ex-dobosaként, hanem a Foo Fighters énekes/gitárosaként tekintsen rá” – valami ilyesmit írt Lénárd Laci a Metal Hammerben, a Foo Fighters The Colour And The Shape lemezének kritikájában jó húsz évvel ezelőtt. Tisztán emlékszem, mennyire erősen túlzónak találtam akkor ezt a kitételt, és jó okom volt erre: 1997-ben a Nirvana szelleme még ott lebegett körülöttünk a mindennapokban, és teljesen valószínűtlennek tűnt, hogy Grohl egy saját bandával valaha is kiléphessen a nagy árnyékból. Emlékszem, az azévi szigetes bulijuk körül sem volt különösebb őrület, a reakciók is igen visszafogottnak bizonyultak. Aztán valahogy mégis beindult a motor, a csapat rálépett a nagypályára, és pár év alatt kiderült, hogy tévedtem, méghozzá elég méreteset. Jelenleg 2017-et írunk, a Nirvana nyilván örök, de mégis, ma már leginkább csak emlék, olyasfajta mítosz, mint Elvis vagy a Doors, miközben a Foo Fighters viszont nagyon is a jelen. Ami pedig Dave Grohlt illeti, ő elsődlegesen, természetesen és magától értetődően a Foo Fighters énekes/gitárosa – az Arénában mindenki jól meg is bizonyosodhatott róla, miként lehetett képes ilyen példa nélkül álló bravúrra.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Koncert
- Találatok: 5653
A fesztiválszezon kellős közepén, negyven fokban, nemzetközi koncertdömping közepette önálló bulit adni Budapesten nem feltétlenül rizikómentes vállalkozás, sokan be is fürödtek már ilyesmivel, a Fish! tábora azonban a jelek szerint kiéhezetten várt a csapatra. Ennek megfelelően a Trackben is elég szép számmal jelent meg a közönség a zenekar egyetlen idei nagyobb önálló megmozdulásán – ők pedig azzal együtt is meghálálták a törődést, hogy előző éjszaka még Orfűn nyomták, és saját bevallásuk szerint voltak már ennél frissebbek is.
Bővebben: Fish!, Slowmesh, The Royal Freakout - Budapest, 2017. június 24.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Koncert
- Találatok: 5609
Az elmúlt hét tragikus eseménye ismét rávilágított azon tézis helyességére, miszerint az ember sosem tudhatja, lesz-e esélye bepótolni egy-egy elszalasztott lehetőséget. És bár pont Chris Cornell eszembe sem jutott pár évvel ezelőtt, amikor eldöntöttem, hogy nem fogok kihagyni semmilyen elérhető koncertet sem, amikor valamelyik régi kedvencemet megnézhetem, sajnos a történtek igazolták, hogy eljutottunk abba a korba, amikor bármi megtörténhet. Hiszen már azok a zenészek is ötven-hatvan éves kor körül vannak, akik tinédzseréveimben robbantak be, az olyan öregek aktív, turnézó pályafutásából pedig, mint például a Deep Purple is, tényleg bevallottan már csak pár év van hátra. Mikor pedig Chris meghalt, én épp a The Long Goodbye Tour keretében Bécsben fellépő Purple-t néztem.
Bővebben: Deep Purple, Monster Truck - Bécs, 2017. május 17.
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: Koncert
- Találatok: 4685
Pár éve még határozottan benne volt a levegőben, hogy lehet ez még egészen másként is, de 2017-be érkezve már senki sem lepődött meg azon, hogy ezen a zenei szempontból hétköznapinak egyáltalán nem mondható szerda estén a jóval kiéheztetettebb és nagyobb tábort mozgató Mastodonnal (és talán még a szintén aznap fellépő Sum 41-nal szemben is) bizony Danko Jonesék kényszerülnek alkalmazkodásra. Az okosan a szabadtéri helyszínek műsorzárásához igazított kezdés előtt csak reménykedni lehetett abban hogy sikerül kellő mennyiségű, még állóképes és kellően lelkes embert a hajó gyomrába csábítani, de a végül összeverődött szellős háromnegyedháznyi tömeg a kanadaiak igazát bizonyította. Az a tényt nevezetesen, hogy az este legodabaszósabb koncertje címért folytatott „versenyben" itt bizony komoly esélyesre akadtunk.
- Részletek
- Írta: Nagy Andor
- Kategória: Koncert
- Találatok: 4299
Ez most tényleg a semmiből jött. Mármint az, hogy a Bongzilla, ez a kultikus státusznak örvendő, ám utolsó lemezét még 2005-ben kiadó, majd önmagát némi jegelés után 2015-ben feltámasztó, de lényegében azóta a laza turnézgatást kivéve semmi érdemlegeset nem művelő, legzöldebb stoner banda tiszteletét teszi az A38-on. A csapat, amely a füvezésen kívül talán soha nem írt semmi másról, viszont zenéjének van olyan súlya, hogy a folyamatos elbódításon túl röhögve tapossanak agyon – nem véletlen a névválasztás. Legalábbis ilyesmiket lehetett előzetesen hallani róluk, ráadásul hazánkban most első ízben tették tiszteletüket.
Bővebben: Bongzilla, Wasted Struggle, Last Rizla - Budapest, 2017. május 15.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Koncert
- Találatok: 5374
1998. október 27-én, a Diabolus In Musica turnéjának keretében Budapestre érkezett a Slayer, előzenekarukként pedig egy akkor még szinte teljesen ismeretlen, egylemezes amerikai zenekar, a System of a Down lépett fel a Petőfi Csarnokban. Ekkor 16 éves voltam, és ez volt az első alkalom, hogy élőben láthattam kedvenc zenekaromat. A Slayert. Őket azóta számtalanszor sikerült már elcsípnem, ahhoz viszont majd' két évtizednek kellett eltelnie, hogy a kettes Toxicityvel hatalmasat robbantó, és ezzel az egykori turnétársat népszerűségben többszörösen leköröző SOAD-dal ismét találkozhassak. Igaz ugyan, hogy Serj Tankian szólóban eljött a 2008-as Szigetre, ez azonban meglehetősen sovány vigaszt jelentett a zenekarra kiéhezett rajongóknak, ráadásul az a koncert elég gyengécskére is sikeredett.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Koncert
- Találatok: 9167
A mostani Dream Theater-turné programjánál rajongóbarátabb összeállítást maximum akkor lehetett volna elképzelni, ha a három részre osztott koncert első etapjában a zenekar a teljes Awake-et eljátssza. A Dream-rajongók abszolút kedvenceként, illetve a progresszív metal egyik kikerülhetetlen alapköveként számon tartott Images And Words megjelenésének huszonötödik évfordulóját ugyanis azzal ünnepelte a banda, hogy elejétől végéig eljátszotta az alaplemezt, ráadásul úgy, hogy a ráadást a szintén egy az egyben eltolt A Change Of Seasons jelentette, nem mellesleg pedig a '92-es dalok előtt is nyomtak még egy nagyjából hatvanperces blokkot, kvázi bemelegítéséként. A program így tehát a régmúlt idők An Evening With Dream Theater koncertjeit idézte, ráadásul olyan szettel, aminek kapcsán még a legszőrszálhasogatóbb fanoknak sem lehetett oka szájhúzásra. Azt ugyanis be kell látnunk, hogy noha John Petrucciék végtelenül lojális és fanatikus rajongótáborral rendelkeznek, kevés olyan zenekar létezik, amely többet fikát kapna éppen saját táborától, mint ők.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Koncert
- Találatok: 11776
Még a Sabatonnal vagy régebben a Deathstarsszal sem nagyon fordult elő, hogy mindössze bő három hónap szünettel két koncertet is adtak a fővárosban. Nem gondoltam volna, hogy pont az Anthraxszel történik meg ilyesmi, de ennél azért lényegesen rosszabb dolgokat is el tudok képzelni, ráadásul a márciusi, teljes Among The Livinget hozó fellépés annyira jó volt, hogy már másnap is megint simán elmentem volna rájuk. A jelek szerint nem kizárólag én álltam így a kérdéshez, a keverőig ugyanis kellemesen lazán, de azért megtelt a Track Scott Ianékre – nem voltak annyian, mint a Mastodonon, sehol sem kellett nyomorogni, de ahhoz azért épp elegen jöttünk össze, hogy a hangulat egy pillanatra se szenvedjen csorbát a túlzott szellősség miatt. És ugyan az előzetes beharangozásokkal ellentétben most sem Charlie Benante ült a dobcucc mögött, igazság szerint ma este is megint elmennék rájuk, ha jönnének.
Bővebben: Anthrax, The Raven Age - Budapest, 2017. június 21.
- Részletek
- Írta: Pálinkás Vince
- Kategória: Koncert
- Találatok: 4318
Tanulva az első napból, a másodikat sokkal lazábbra terveztük venni, így már eleve úgy voltam vele, hogy a délután háromkor kezdődő és korábban mély nyomokat bennem nem hagyó svéd Cruzh zenekar skippelős, a mostanában felkapott csajos Adrenaline Rushba belenézünk, a friss svéd-olasz AOR koprodukció Lionville pedig szintén feláldozódik, de ők a táplálkozás oltárán. Nos, ember tervez, ugye...
Bővebben: Frontiers Rock Festival - Trezzo Sull’Adda, 2017. április 29-30. (2. rész)
- Részletek
- Írta: Takács Vilmos Vilkó
- Kategória: Koncert
- Találatok: 9522
A türelem erény, a várakozás viszont néha olyan szinten teszi próbára az embert, hogy már-már hitünket vesztve legyintünk: áhh, ugyan, ebből úgysem lesz semmi. Pontosan így voltam a Guns N' Rosesszal is. Aki a '90-es évek elején élte tinédzserkorszakát vagy korai húszas éveit, annak nem kell mondani, milyen szintű volt a zenekar körüli őrület, és milyen durva marketinggépezet dolgozott azon, hogy jóformán még az is tudja, hogy létezik a zenekar, aki alapvetően nem hallgat rockzenét. A csapból is ők folytak, még a saját nagymamám is felismerte a kendős fiatalembert a tévében, hogy hát a kisunokám meg ezeket hallgatja orrba-szájba. Lehetetlen újságcikkek tömkelege, iszonyat merchandise, brutális médiahype... Aztán 1994 után a nagy bumm lecsendesedett, Axl Rose-nak agyára ment a saját maga által kialakított saját maga, Slash elkezdett más zenei utakon, illetve a heroinban vigaszt találni, Duff pedig totális életmódváltáson ment keresztül annak érdekében, hogy ne kelljen idő előtt leadnia a rendszámot. A rajongó persze akkor igazán rajongó, ha kitart, és fent említett hitét nem elveszítve, bízva bízik: hátha egyszer majd talán lesz valami megint. Még akkor is, ha a '90-es évek második felében maximum csak pár pereskedésről lehetett hallani, illetve arról, hogy már Slashék is hivatalosan kiléptek a bandából.
Bővebben: Guns N’ Roses, The Kills, Phil Campbell & The Bastard Sons - München, 2017. június 13.
- Részletek
- Írta: Nagy Andor
- Kategória: Koncert
- Találatok: 8038
Lehetnék akár dühös is. Érezhetném magam átverve, hülyére véve, hányhatnám az epét. Vagy éppen köpködhetném keserűen a szavakat kommentkultúrákban bejáratott módon: „Te vén pénzéhes geci! Se előzenekar, se merchpult, se fogsor a szádban? Tizenegy dal, szűk ötven percben, de abban már a visszataps is benne van? Hát ezért még egy falunapon is picsázás járna!" Végül is lenne rá okom, hiszen az oda-visszautat számítva jó három órát utaztam azért, hogy lássam Phillip Hugh Norman Witschke Rudzevecuis haknibrigádjának budapesti fellépését. De nem teszem, mert az igazság az, hogy mindennek ellenére jól szórakoztam. Ha háromnegyed órát, akkor annyit.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Koncert
- Találatok: 9330
A High On Fire és a Mastodon 2003-as gödöllői koncertje a legendássá nemesült események sorát gyarapítja, hiszen akkoriban ugyan ki hitte volna, hogy Brent Hindsék idáig jutnak ezzel a komplex, összetett muzsikával? Lényegesen többen is állítják ma azt, hogy ott voltak a Trafóban tizennégy évvel ezelőtt, mint ahányan arra a helyre egyáltalán beférnek... Mivel pedig a csapat egy hegyaljás fellépést leszámítva azóta sem járt Magyarországon, nem meglepő: történetük első budapesti koncertjén igen szép számú közönség, saccra úgy kétezer ember gyűlt össze, hogy megnézze élőben a 21. század egyik legfontosabb és legjobb metalbandáját.
- Részletek
- Írta: Pálinkás Vince
- Kategória: Koncert
- Találatok: 4674
Zenei ízléstől, vérmérséklettől és megmondási kényszerszinttől függően sok mindent el lehet mondani a Frontiers kiadó áldásos vagy áldatlan tevékenységéről iróniával fűszerezve vagy vérkomolyan, de tény: a klasszikus Journey lemezről elnevezett, nápolyi székhelyű lemezcég elévülhetetlen érdemeket szerzett a dallamos rockzenék életben tartásában, köztudatba visszahozásában és valamilyen szinten újra felfuttatásában is. Amikor jó két évtizede létrejöttek, a műfaj válságának tetőzésekor, de már annak lecsengésének idején, már kimúlóban volt a '90-es évek védőbástyájának számító Music For Nations és még prosperált a tőlük a stafétát kvázi átvevő MTM, de az elkötelezett olasz arcok fanatizmusa, kapcsolatépítő készsége meg minden más ezzel járó dolog (ne bolygassuk) szükséges volt ahhoz, hogy ma elmondhassuk: a dallamos rockzene, hajmetal, hard rock, AOR, melodic metal – és minden hasonló műfaj, ami a '80-as években virágzott – él és virul. Nyilván nem vonz már akkora tömegeket, mint harminc éve, de sokszor elmondtuk már mi is: nem ma van a stílus elnyomva, hanem akkor volt túltolva. Magyarul: manapság tényleg az értő, saját közönséghez szólnak a bandák, és a többgenerációsság miatt itt is megtalálják új rajongóikat. És ez jó is így, hiszen minden rétegműfajról el lehet mondani ugyanezt. Az pedig, hogy immár a negyedik önálló fesztivált tudta összehozni a Frontiers, szintén alátámasztja a fentieket.
Bővebben: Frontiers Rock Festival - Trezzo Sull’Adda, 2017. április 29-30. (1. rész)
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Koncert
- Találatok: 4950
Némi szellemeskedést is bedobva Aero-vederci Baby! néven fut az Aerosmith aktuális Európa-turnéja, amelynek elnevezése hallatán akkor is mindenki számára világos lehet, hogy tulajdonképpen búcsúzásról van szó, ha figyelmen kívül hagyjuk a csapat felől az utóbbi hónapokban érkező nyilatkozatokat. Ahogy tehát pár éve a Judas Priest és a Scorpions, vagy most épp a Deep Purple is belengette, hogy lassan bizony leteszik a lantot, úgy minden idők legsikeresebb amerikai rockzenekara is elérkezettnek látta az időt, hogy bejelentse búcsúját. Ahogy azonban a többi csapatnál sem volt teljesen világos soha, hogy ez mit is jelent pontosan, úgy az Aerosmithnél sem tudható, hogy tulajdonképpen hány szakaszból áll majd, vagy meddig fog tartani ez a turné. Sőt, bizonyos nyilatkozatok szerint még az sem lehetetlen, hogy újabb zenéket is írnak majd.
Bővebben: Aerosmith, Beyond The Black - Krakkó, 2017. június 2.
- Részletek
- Írta: Koroknai Balázs
- Kategória: Koncert
- Találatok: 5528
Legjobb barátunk, az Ulver legutóbb három éve járt a környékünkön, akkor Bécsben, most pedig Kremsben, a Donaufest keretében lehetett a farkasokat megtekinteni, tehát párszáz kilométert ismét utaznunk kellett, ha úgy akartuk... és természetesen nagyon akartuk. Esetükben az ár-érték arány soha nem lehet kérdéses, a több mint zseniálisra sikerült új (pop)lemez fényében pedig egészen egyértelműnek tűnt, hogy ott a helyünk a Duna partján. Az időzítés is tökéletes volt április legutolsó vasárnapjára, amit egy kellemes munkaszüneti nap követett, okkal reméltük tehát a legjobbakat, melyek szép sorban be is érkeztek az este folyamán.
- Részletek
- Írta: Pálinkás Vince
- Kategória: Koncert
- Találatok: 4601
Azt hiszem, Ross „The Boss" Friedman munkásságának fontosságát nem szükséges ezeken a hasábokon magyarázni. Megmosolyoghatjuk ugyan – joggal – a Manowart úgy, ahogy van, de klasszikus lemezeik etalon jellege megkérdőjelezhetetlen, és ha a rettenetesen elcsépelt „hitelességet" akarjuk felemlegetni velük kapcsolatban, mindenképpen szóba kell kerüljön a gitáros neve. Hiszen lényegében azt követően szaladt el a ló igazán Joey DeMaióval, és vált a zenekar elsősorban német lakossági cirkusz-látványossággá, hogy Ross távozott. Ennek körülményeiről is mesélt a hamarosan olvasható, remek hangulatú interjúban, amelyet a koncert előtt készítettünk vele, de valóban: alapító tagokként Joey és ő voltak a sarokkövek, a sok-sok zenekarból ismerős „két dudás" (hadd ne soroljuk a példákat), akik fantasztikus dolgokra képesek együtt, de nem is bírják sokáig elviselni egymást, és a zenekar érdekében sem tudnak hosszú távon kompromisszumokkal és okosan együttműködni, tehát szétválásuk törvényszerű volt.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Koncert
- Találatok: 3461
Aki csak egy kicsit is képben van az Emerson, Lake & Palmerrel kapcsolatosan, tudja, hogy a csapat rajongóinak igazán szomorú hírekkel kellett szembenézniük a tavalyi évben: először Keith Emerson hunyt el 2016 márciusában, majd év végén követte őt a rákkal folytatott küzdelemben alulmaradt Greg Lake is. Hogy a sok szomorúság után végre örülhessenek is valaminek a hazai rajongók, a Livesound immár sokadszorra hozta el az ELP utolsó betűjét és egyben egyetlen élő tagját, Carl Palmert.
Bővebben: Carl Palmer’s ELP Legacy - Budapest, 2017. április 26.
- Részletek
- Írta: Nagy Andor
- Kategória: Koncert
- Találatok: 7623
Ezt a beszámolót akár előre is megírhattam volna. Mert már a kezdetektől ott volt a levegőben, hogy ez egy különleges este lesz. Ahogy januárban – mindenkit meglepve – alig egy nap alatt elkelt minden jegy a Hajóra meghirdetett bulira. Aztán átpakolták az Akváriumba, és az is sold out lett. Ahhoz talán már két nap is kellett. Ahogy nézegette az ember a setlisteket, és arra jutott, hogy szinte megjósolhatatlan, hogy miket fognak játszani, mert náluk tényleg igen komoly rotáció van. Ahogy hallgattuk a Psychic Warfare-t – ami ugyan lassan már kétéves is megvan, de ez a körút még akkor is ezt a lemezt hivatott bemutatni –, és újra megállapítottuk, hogy egyszerűen tökéletes, ha csak arról játszanának, az is jó lenne. És ahogy végül szerencsére közülünk is mindenkinek jutott jegy, aki szeretett volna jönni.
- Részletek
- Írta: Valentin Szilvia
- Kategória: Koncert
- Találatok: 5095
Christopher Walken és Johnny Depp csúf szerelemgyereke, Peter Tägtgren jó pár év kihagyás után látogatott el végre hozzánk a Pain nevet viselő megélhetési zenekarával. Elképzelésem nem volt, itthon vajon mennyire ismert/kedvelt a Pain, majd az igen szellős Barba Negrát meglátva azon morfondíroztam, vajon miért is nem SOKKAL népszerűbb a zenekar, hiszen ez a lakossági metaldiszkó kicsit más keretek között azért elég szép nézőszámot tud vonzani néhány zenekar esetében. Igaz, jó ideje igen komoly a koncertfelhozatal a fővárosban, ami bizonyára dilemma elé állítja a rajongókat, hogy mi kötelező és mi kihagyható, de ennek ellenére azért valamelyest nagyobb létszámra számítottam. Na de sebaj, legalább nem kellett megküzdenem a tömegiszonyommal, kényelmesen elfértem, és még láttam is, különösebb helyezkedés nélkül.
- Részletek
- Írta: Valentin Szilvia
- Kategória: Koncert
- Találatok: 5729
Hans Zimmer tavaly májusi koncertje után elhatároztam: ha még egyszer részese lehetek ennek az élménynek, azt a hangzást és látványt illetően optimálisan legjobb helyről szeretném újra átélni. Így amikor jött a hír tavaly, hogy újra láthatjuk ezt a szem- és fülkápráztatóan páratlan produkciót, azonnal lecsaptam egy ideális ülőhelyre, került, amennyibe került. Mostanában úgyis csak kapkodom a fejem én is, úgy el lettünk kényeztetve annyi kihagyhatatlan koncerttel, így pár nappal a számomra is felejthetetlen groupamás Depeche Mode után tűkön ülve vártam az újabb arénás filmzene-adagomat.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Koncert
- Találatok: 12689
Zárkörű rendezvényeken, illetve a 2012-es Rock A Nevem turné záróbuliján már játszott az Arénában a Tankcsapda, önálló koncerten azonban első ízben futottak neki az ország legnagyobb fedett helyszínének. Egy ekkora volumenű fellépés még akkor is rejt némi kockázatot, ha az ország jó két évtizede legnépszerűbb rockzenekaráról van szó, különösen, ha hozzávesszük, hogy Lukácsék ismét nem a biztosra mentek, és koncepciót tekintve is valami olyannal rukkoltak elő, amivel a hazai előadók közül még senki sem próbálkozott. A műveletet nem nevezném minden szempontból zökkenőmentesnek (a dolog ezen része nem a csapaton múlt), zeneileg pedig bizonyosan jártam már acélosabb Csapda-koncerten is, viszont egyvalami biztos: ez a koncert a produkciót tekintve innentől nem kizárólag a debreceni trió pályáján számít majd etalonnak és hivatkozási alapnak.
Bővebben: Tankcsapda, Reload, Pennhurst - Budapest, 2017. április 28.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Koncert
- Találatok: 7291
Hakni – látszólag szimpla és egyértelmű jelentésű szó, mégis rengeteg mindent takarhat. Mert ahhoz ugye nem nagyon férhet kétség, hogy amit David Vincent és Tim Yeung, illetve két gitárostársuk az I Am Morbid nettó nosztalgiaprogramjában elővezet, az bizony klasszikus értelemben vett hakni. A valódi Morbid Angelnél mindenképp kevesebb ez a sztori, és hosszabb távon is kevesebb marad, hiszen pont az agytröszt hiányzik belőle. Viszont tribute-nál már csak a két főhős miatt is alapból több, és aki lejött az idei tavasz utolsó estéjén a Dürerbe, alighanem abban is egyetért velem: zeneileg ebbe a produkcióba elég bajosan lehetne belekötni.
Bővebben: I Am Morbid, Necrophagia - Budapest, 2017. május 31.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Koncert
- Találatok: 5823
A The Exploited Wattie Buchan nélkül olyan, mint a Dallas Bobby nélkül. Ezzel kár is lenne vitatkozni. Így tehát amikor megérkeztek a rossz hírek a szülinapos frontember második szívrohamáról, az első gondolatom az volt, hogy bizony necces nélküle megtartani ezeket a bulikat. Még akkor is, ha Wullie Buchan nyilatkozata szerint tesójának ez a határozott kívánsága, illetve a rajongókat sem akarják cserben hagyni, blablabla... Mindez persze szép és jó, de hiába üvölti több száz tarajos-koponyás pólóba öltözött punk, hogy „fuck the system!", a háttérben bizony vastagon ott van az is, hogy a lekötött koncertek lemondásával valószínűleg olyan komoly zsetont bukik a zenekar, ami simán megroppanthatta volna őket. Kényszerhelyzetben voltak tehát, végül azonban a szerencsétlen szituból sikerült a lehető legjobban kijönniük.
Bővebben: The Exploited, The Casualties - Budapest, 2017. április 21.
- Részletek
- Írta: Pálinkás Vince
- Kategória: Koncert
- Találatok: 6212
Pár évvel ezelőtt maga Gene Simmons nyilatkozta, hogy ha igényvónará, mindig lesz KISS, még akár úgy is, hogy a maszkok mögött mások lesznek majd, és ahogy a mai, tulajdonképpen teljesen természetes tendenciákat elnézem, ez simán el is képzelhető. Hiszen ma már teljesen bevett dolog, hogy régi (értsd: húsz-huszonöt évnél idősebb) bandákban fel-felbukkan egy időközben felnőttkorba ért sarj, és a show megy tovább, akár úgy is, hogy a konkrét stafétát átveszi az ifjabb generáció. Valós őrségváltás még nem nagyon történt, de közeledik szinte mindenhol, és szépen meg is szokjuk majd, ahogy mi magunk is idősödünk. Mondjuk pont a KISS esetében nem nagyon tudok arról, hogy bármelyik ifjú Simmons vagy Stanley rockzenészi pályára készülne vagy lépett volna (és persze pikáns lenne egy Frehley- vagy Criss-gyereket idetenni, simán kinézem belőlük), de ennek a maszkok miatt nincs is különösebb jelentősége. Ugyanakkor szerkesztőségünk legfiatalabb, egyelőre csak tiszteletbeli tagjait sem szabadna megfosztani attól, hogy láthassák a KISS-t, még ha esetleg addigra az igazi tagok már vissza is vonulnak, és ezt nem csak azért mondom, mert rengeteg kissrácot láttunk ezen a bulin, némelyiket full sminkben. Hanem mert erre a fajta rock'n'roll cirkuszra mindig is lesz igény, mint ahogy a zenére is. Mi sem illusztrálja ezt jobban, mint hogy a koncert utáni héten nálam is szinte csak KISS szólt, és volt mire rácsodálkoznom századszor-ezredszer is.
- Részletek
- Írta: Pálinkás Vince / Kiss Gábor
- Kategória: Koncert
- Találatok: 5192
Első alkalommal tettem tiszteletemet az átalakított Showbarlangban, és bár elsőre nem teljesen volt világos, mi is a pláne a két színpadban úgy, hogy nincsenek hermetikusan elszeparálva egymástól, ergó párhuzamosan nem játszhatnak rajtuk bandák, egy ilyen monstre esemény mégis megadja a választ. Ugyanis az egyik színpadon zajló koncert alatt a másikon beállhat egy másik zenekar, tehát az idősávok takkra tarthatók: amikor itt vége, ott azonnal a húrok közé lehet csapni. Akár már két-három banda esetén is rengeteg értékes (holt)időt meg lehet spórolni, nem beszélve arról, hogy a kreatív fantáziának sem szab határt a setup: akár Trans Siberian Orchestra – Savatage együttjátszást is fel lehet idézni így. Persze itt ezen a hűvös estén szó sem volt musicales giccsparádéról, annál inkább terítékre került minden, ami thrash, igaz, akármennyire is péntek volt, szándékosan kerüőúton érkeztünk, hogy ne kelljen minden bandát megnézni nem sikerült leérnünk időben.
Bővebben: Flotsam And Jetsam, Dew-Scented, Izegrim - Budapest, 2017. április 7.
- Részletek
- Írta: Draveczki-Ury Ádám
- Kategória: Koncert
- Találatok: 12615
A fű zöld, az ég kék, a Depeche Mode pedig magabiztosan tölt meg minden magyar koncerthelyszínt. Tényleg szívesen elolvasnék egyszer egy alaposabb elemzést arról, miként sikerült Dave Gahanéknek ilyen szinten konzerválniuk a népszerűségüket itthon – nem mintha Európa többi részén nem lennének nagy név, de a hazai kultusz azért köztudomásúlag párját ritkítja. Noha a korukban lévő csapatokhoz hasonlóan a Mode is nagyon rég – minimum húsz éve – túl van már a maga legkreatívabb napjain, a Groupama Arénában adott sokadik hazai koncertjükön azért parádésan meghálálták a hazai közönség lelkesedését: ennél jobbak túlzás nélkül aligha lehettek volna.
Bővebben: Depeche Mode, The Raveonettes - Budapest, 2017. május 22.
- Részletek
- Írta: Kiss Gábor
- Kategória: Koncert
- Találatok: 4637
Bár a Dog Eat Dog többször is megfordult már nálunk, mégis egészen 2016-ig kellett várnom, hogy végre találkozhassak velük, korábban ugyanis valahogy sosem sikerült őket elcsípnem. Tavaly a Rockmaratonon azonban létrejött a randevúnk, és végignézhettem, amint annak ellenére hangulatos bulit tolnak, hogy meglehetősen visszafogott irántuk az érdeklődés. A Rockmaraton profiljába nem igazán illett a DED, ráadásul a korai időpont és a tűző napsütés sem kedvezett nekik, összességében azonban így is kellemes benyomást tettek rám. Az viszont egyértelmű volt, hogy ez a fajta zene egy zsúfolt klubban működik igazán, ahol az emberek időről időre egymás nyakába zuhanva ugrálnak a huszoniksz éves slágerekre. Nos, az A38 épp ideális helyszín az ilyesmihez, ráadásul a pesti közönség láthatóan sokkal inkább vevő is volt a produkcióra, mint az újvárosi publikum, aminek köszönhetően ez a koncert egyértelműen magasabb hőfokon izzott a tavalyinál.
24. oldal / 60